Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Apa, ezt most ne adjuk vissza – Renault Scenic 1.5 dCi

Már a cikk elején le kell szögeznem, én a második generáció megjelenésével beleszerettem a Scenicbe. Mert pont akkora, amekkora kell egy átlag családnak, mert gazdaságos, ám dinamikus motorokat tudok hozzá választani, mert az EuroNCAP tesztje kiváló.

Közzétéve

ekkor

Egy XXI. századi autóba beülni soha sem egyértelmű élmény. Rengeteg műszer, gombok tengere, funkciók erdeje, sok-sok olyan dolog, amiket el kell sajátítani, hogy maradéktalanul élvezni tudjuk az autó által nyújtott összes szolgáltatást. Persze az alapfunkciók mindenhol ugyanazok. Kezdjük is ezekkel.

 Szép lámpák hátul

Az ülés nagyszerű. Kényelmes, de emellett jól tart, széles határok között állítható, és a 25.000 Forintos extra, a kihajtható “fülekkel” rendelkező fejtámla is teljesen rendben van. Könnyedén találtam meg a kényelmes kormánypozíciót, és a hosszú lábaimnak sem volt kényelmetlen a kocsi. Sok olyan autó van, amiben ha jól állítom be az ülés-kormány távolságot, akkor a jobb térdemet nyomja a középkonzol. Szerencsére itt ezzel nincs gond. A magasabb építésű autókban ez általában jól megoldható, ráadásul mivel van hely felfelé terjeszkedni, így az üléspozíció is természetesebb, kevésbé fárasztó hosszú távon. És még egy előnye van a magas üléspozíciónak. Nem kell hátrafelé tolni az ülést ahhoz, hogy elférjünk, így a hátsó utasoknak is bőven marad hely.

 Ízléses dizájn a LED-es nappali fénynek

A Scenicben kényelmes a kormány fogása is, és a váltó is kitűnő. Hol vannak már a klasszikus francia váltós dünnyögések… A két nagy francia közül mondjuk a Renault tanult meg hamarabb jó váltót csinálni, és ezt most sem felejtették el. Nem kell semmi extra dologra gondolni, csak jó. Nem lötyög, jó a kapcsolási érzet, jó a megvezetés. Olyan, amit elvár az ember. Dícséret nem illeti, de érdemes megemlíteni.

 Jó váltó, jó pozícióban, és a kényelmesen beállítható kormánykerék

Sokkal nagyobb probléma az előbb említett kütyük kezelése. Leginkább a könyöktámasz elejére tett panellal volt gondom, egyszerűen egy hét nem volt elég, hogy biztonsággal tudjam kezelni. Persze ezek a funkciók mind olyanok, amiket előre be lehet állítani, nem kell elvileg menet közben birizgálni őket, de azért néha-néha mégis adódik olyan helyzet, hogy bele kell nyúlni. Ez konkrétan életveszélyes menet közben, mert le kell nézzünk. Szóval meg kell tanulni kezelni ezeket a kütyüket, anélkül, hogy lepillantanánk. De ez nem megy gyorsan. Van 9 gomb, és egy pöcök, ami négy irányba billen, forgatni lehet, és nyomógombként is üzemel. Aztán ott van még a légkondi és a médiaegység gombarzenálja is, amik ugyan már jobb szögben vannak, de így már elég sok a lehetséges hibázási lehetőség.

 Ezt meg kell tanulni, mert menet közben életveszélyes folyamatosan lepillantani

Maga az autó – mint autó, és nem mint kényelmi eszköz – egészen jó. Az 1,5-ös dízel elegendő a kényelmes haladáshoz, 110 lóerő és 240 Nm áll rendelkezésünkre. Kicsit lomha alacsony fordulaton, de a töltőnyomás felépülésekor igazán jól teszi a dolgát. Teljesen elfogadható a fogyasztása, bár a gyári értékeket lehetetlen elérni vele. Vegyes ciklusban 4,9 litert ígér a gyár, országúton 4,4-et, városban 5,8-at. Nekem 7 liter körül volt a fogyasztás, de csak városban használtam a Scenicet. Elképzelhető, hogy az országúti fogyasztás közelebb visz a gyári vegyes átlaghoz, de a 4,9-et nem tartom reálisnak. A kormányzás kellemes, nem kell brutál direkt, mindent azonnal visszajelző kormányra gondolni, mint ahogyan a futómű sem kanyarvadászatra termett, de ez az autó nem is erre való. Aki egy ilyen autónál arra figyel, hogy határhelyzetekben mire képes a gép, az nagyon el van tévedve. Egy Scenicet azért vesz meg valaki, mert szüksége van egy családi autóra, ami takarékos is tud lenni, sok mindent képes elnyelni, és kényelmes. Ha véletlenül mégis olyan szituációba kerülnénk, amire az autó nem való, mondjuk egy balesetet szeretnénk elkerülni egy hirtelen kormánymozdulattal, akkor ugyan rémisztő lehet a megmozduló far, de a menetstabilizáló elektronika becsülettel teszi a dolgát, és képes megoldani necces szituációkat is.

 Egyszerű formák, szép végeredmény

Az autóban annyi rekesz, fiók és tárolóhely található, hogy meg sem próbálom felsorolni. A Scenicekre jellemző padlódobozok mellett talán az ajtóban található hatalmas zseb  érdemel említést, amiben egy 1,5 literes palack is elfér. Ja, és persze ott van még örök kedvencem, a tologatható könyöktámasz, amiben szintén elfér egy zsáknyi kacat.

 Tárolódoboz a padlóban. Szeretjük.

Szintén imádni-való dolog a fény. Elképesztően világos az autó a dupla napfénytetőnek köszönhetően, még akkor is, ha borús az ég. Megszűnik a bezártság érzés, valahogy jobb a kedvem mindig, amikor ilyen autót vezetek.

 Világos? Az.

Egy nagy problémám volt, amin eléggé felhúztam magamat. Amikor az autót használtam, még bőven 30 fok felett volt a nappali hőmérséklet, ezért érintett érzékenyen az ülésfűtés problémája. Ugyanis bekapcsolódott. Rövid szakaszokon használtam a kocsit 3 napig, bölcsi, bolt, Duna part (fotózás), így mindig csak a kiszállás előtti 1 percben kezdtem érezni, hogy nagyon meleg az ülés. Nézelődtem, hogy hol lehet kapcsolni az ülésfűtést, de sehol nem láttam gombokat.  Viszont megállás után egyből elvonta a figyelmemet valami erről, például az üvöltő, beszoktatás alatt lévő bölcsis gyerekem kibányászása a kocsiból, a bevásárló lista előkotrása, stb. Amikor viszont a Duna partjára értem, megkerestem. A vezetőülés bal oldalán, a perem alatt leltem meg, úgy, hogy az ajtót is ki kellett nyitni, mert csukott ajtóval csak az éri el, aki tudja, hogy hol van, és kicsi a keze. Ezt is meg kell tanulni.

 Az ülésfűtés gombja felülnézetben. Sokáig kerestem.

A Renault Scenic 1,5-ös dízellel szerelt verziójának alapára 5.790.000 Forint, de a Renault most minden modellre 600.000 Forint kedvezményt ad, így már 5.190.000 Forintért miénk lehet. A tesztautó Privilege felszereltséggel és egy-két plusz extrával 7 millió fölött állt meg, de erre is érvényes a 600.000-es kedvezmény, így 6,5 millió alatt lehet egy minden ízében a tökéletes felé közelítő családi autónk.

Apró bosszúságoktól eltekintve az autó azt hozta, amit szeretek a Scenicben, és visszaadása előtt a lányom is többször mondta, hogy ezt most ne adjuk vissza. Hiába. A jót könnyű megszokni.

Renault Scenic 1.5 dCi teszt 

További Renault tesztjeink itt. Katt!

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HIRDETÉS

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű