Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Ajtómű – BMW 220i Gran Tourer teszt

A BMW-től már megszokhattuk az utóbbi években, hogy több új
járműkategóriát is alkotott. Legújabb modelljükkel azonban olyan
területre merészkedtek, ahol eddig még meg sem fordultak. Elkészült az
első egyterűjük

Közzétéve

ekkor

Ha egy francia vagy egy japán autógyártó bemutatja legújabb családi járgányát, maximum akkor kapunk a mellkasunkhoz, ha valami meghökkentő formával rukkolnak elő. A célközönség elég egyértelmű, ezekben az autókban ritkán látunk fuxos, izompólóban feszítő sofőröket.

De vajon elég-e az eddigiektől eltérő, pufók forma ahhoz, hogy az előítéletes vevőket is meggyőzze a bajor cég arról, hogy nekik pont erre az egyterűre van szükségük?

Ismerős részletek, de a BMW-től eddig megszokott formáktól elég messze van az újdonság


A forma elég megosztó, de az a közönyösség, amit a legtöbb BMW tulaj mutat az újdonság felé, még engem is meglep. Tudom, ma már elég ritka, hogy az egy márkához tartozó típusok tulajai villantanak egymásnak, de azért legalább megnézik a hasonszőrű gépeket. Akármilyen propelleres autóval hozott is össze a sors, rám se bagóztak.

Ebből két dolgot szűrtem le: nem vették észre, hogy ez is egy BMW, vagy csak egyszerűen nem akarták elhinni mit látnak.

Néha kicsit hangosabban kéne megjegyezni, hogy ez is egy BMW. Nézzék csak meg az emblémát és higgyenek a szemüknek!


Belül már egyértelműbben BMW-s érzés honol. A műszerek, a kapcsolók nagy része mind ismerős más bajor modellekből, de mivel új autóról van szó, néhány dolgot azért máshol kell keresni. Így például az üzemmód választó gomb egy jópofa kapcsoló lett a középkonzol alján.

A tesztautóba préselt sportülések szerintem a legjobb választás, mert nagyon sokféleképpen beállíthatók és remekül tartják a testet. A túlvállalós sofőrök előbb esnének le az útról az autóval, minthogy kicsusszanjanak az ülés szorításából.

Ilyen ülések csak nagyon kevés egyterűben vannak. Egyszerűen nincs olyan, hogy nem lehet jól beállítani


Gyorsan hozzáteszem, kell is a megfelelő ülőhely, ugyanis az autó orrában egy 2 literes, turbóval lélegeztetett benzinmotor dolgozik, ami már a gázpedál csiklandozására is nagyot harap. Ugyan meg kell dolgoztatni a 6 gangos kézi váltót, de cserébe olyan dinamizmust kapunk, amivel akár korábbi hot hatch-eket is megszorongathatunk.

És ez nem vicc, kipróbáltam.

Sport módban nem váltanak színt a kijelzők, csak egy apró felirat jelenik meg a fordulatszámmérő alján. Ugyanakkor szabadon hagy minket a menetstabilizáló és a kipörgésgátló is elengedi a gyeplőt


Ám míg egyrészről kész felüdülés egy ilyen fickós erőforrás, addig a másik oldalról szerintem kicsit nehezen összeegyeztethető az egyterű jelleggel. A bódé ugyanis inog, persze nem franciásan, de dülöngél. Vannak benne tartalékok, ugyanakkor egy-egy sodrósabb kanyarban elindul a kocsi orra és elég esetlenül reagálja le a keresztbordákat is. Tehát egyel több indok, hogy ne tekerjünk túlságosan a BMW 2-es Gran Tourerrel.

A megállásra viszont nincs panasz. Ezek a fékek hamar belassítják a testes bömöst, a középső pedál határozott lenyomására a szemünk is csak gúvad.

Ha apuci vagy anyuci egy kicsit elhagyja a bázist, jó tudni, hogy ezekre a fékekre mindig számíthatnak


Nemsokára még visszatérek a hajtáshoz, ugyanis ott sem „stimmel” valami, de előtte még nézzük, milyen egyterűnek a 2-es Gran Tourer. Szerintem ebben a szegmensben elég nehéz mellényúlni, főleg, hogy az elmúlt közel 30 évben rengeteget fejlődtek az ilyen járgányok.

A BMW-nek nem volt más dolga, mint elküldeni néhány mérnököt konkurens gyártókhoz egy jegyzettömbbel és felíratni velük, mi az, amit ők másképp csinálnának. Egyébként, ahogy körbenéztem a BMW-ben, úgy éreztem, nem sok mindent variáltak.

Még a szokásos BMW középkonzolt is egyterűsítették. Több polc lett rajta és tele van apró rekeszekkel


Inkább egybegyúrták azt, ami jó. Vagyis, a hátsó traktus 40:20:40 arányban dönthető, állítható háttámlájú ülésből áll. A két szélső utas kapott egy-egy hajtogatható fedelet maga elé, a fej- és lábtér pazar, de mindezt még egy kicsit tovább béemvésítették.

Ennél több fényt ugyanis csak a kivilágított Andrássy úton lehet látni, nem csak a lábteret, de az ajtókat is különleges hangulatizókkal futtatták körbe. És jutott szellőzőrostély is hátra, szóval itt nem lehet panasz.

Hangulatfényből kapnak a hátsó utasok is. Nincs fukarkodás!


A csomagtérfedelet elektromotor emeli a magasba, mögötte pedig elég méretes, 645 literes puttony rejtőzik. És két plusz ülés. Ezért is hívják Gran Tourernek az autót. A két extra ülőhely mozgatása nem nagy mutatvány, egyszerűen állítgatható minden. Aztán jön az első próbatétel: be kéne mászni leghátra.

No, itt már komolyabb ruganyosság kell, ugyanis a második sor háttámlája csak ledönthető, az ülőlap viszont nem hajtogatható, az szimplán előre-hátra tologatható. Nyilván gyerkőcök ezt élvezik, vagy perverz apukák, de azért ma már lehet ennél szofisztikáltabban is bejutni egy ekkora méretű helyre.

Öt üléssel elég tágas a puttony. Igen, ott lapul plusz két ülés!


A leghátsó sorban egyébként el lehet férni, de a fejtér például 180 centis magasság fölött biztosan elfogy, a lábtér pedig, nos, az egész egyszerűen nincs. Hasunkba húzott térdekkel ücsörgünk, mármint a megtermett felnőttek.

Vagyis egyértelműen a gyerkőcöket célozták meg ezekkel a székekkel. Jópofa megoldás viszont, hogy a csomagtérrolót elrejthetjük a puttony padlójában kialakított rekeszbe, így nem kell otthon hagyni.

Mivel meg sem moccant az autó, mosolyogtam, de szerintem kb. 20 kilométer után inkább kiszálltam volna


Nyílván sokan kerültek már olyan helyzetbe, hogy mindkét kezük tele volt, a kulcs pedig természetesen a zsebben. Ez itt nem gond, ugyanis egy elegáns mozdulattal a lökhárító alá lendítjük a lábunkat és a csomagtérfedél felemelkedik.

Ugyanez visszafelé is működik, bár akkor már a szabad kezünkkel a gombot is megnyomhatjuk. Jópofa megoldás és egyszerű, de azért két dologra nem árt figyelni.

Ha valaki túl hanyagul lendíti meg a lábát, könnyen belerúghat a lökhárítóba. De ilyenkor is kinyílik a csomagtérfedél. Azért annak, aki nem ismeri ezt az extrát, elég vicces lehet látni, hogy valaki egy BMW-t rugdos


Nem kell belerúgni a lökhárítóba, elég csak imitálni a láblendítést, a másik pedig, hogy a csomagtérfedél nem nyílik elég magasra. Tapasztalatom alapján 180 centis magasság fölött már lehajtott fejjel tanácsos ilyenkor megközelíteni a járgányt.

Összességében azonban a harmadik sor passzentos helykínálatát és az alacsonyra nyíló ötödik ajtót leszámítva egyterűként igenis jól funkcionál a 2-es Gran Tourer.

Termetesebb embereknek hamar koppanhat a feje a műanyag betéten. Legalább nem fáj annyira és megtanuljuk, hogy nyakat behúzni!


Ha visszahuppanunk a vezetőülésbe és ismét padlóba süllyesztjük a gázpedált, elég szokatlan érzéssel szembesülünk. Ez a BMW ugyanis elöl hajt és mivel elég nyomatékos a csigával lélegeztetett erőforrás, bizony két kézzel kell markolni a kormányt.

Ellenben a tankolás nem ilyen idegtépő, még engem is meglepett, hogy egy 2 literes, turbós benzinmotor mindössze ennyit fogyaszt.

Elég szokatlan látvány 2 literes turbós motortól ez az érték. Főleg, hogy dízelek is esznek ennyit


A 192 tagú ménes, ami papíron 7,7 másodperc alatt repíti a termetes bódét 100 km/h-s sebességre mindössze 6,9 liter ólommentest kortyolt be 100 kilométeren. Tankoláskor is ennyi jött ki, tehát nem csal a fedélzeti computer. És nem kellett tojást tenni a gázpedál alá, ez az autó bizony ment, amikor kellett.

Ebből a szempontból tehát nem lehet panasz.

Kicsit több erőt igényel a bot mozgatása, de nagyon pontos a szerkezet. Régi megoldás, hogy síkban elválasztották a rükvercet, így kizárt, hogy véletlenül odakapcsoljunk egyes helyett


De vajon a BMW-től szokatlan hajtásforma meg tudja-e győzni a fanatikusokat?

Egy autószerelő ismerősöm, aki imádja a bajor márkát, nagyon várta, hogy kipróbálhassa ezt az autót. Főleg a fronthajtásos megoldásra volt kíváncsi. Néhány gyorsítás után végül csak annyit mondott: „Így, hogy megbomlott a régi egység, ez nem az a BMW, amit megszoktam. Fura.”

Ebben a BMW-ben bizony mindent érzünk a volánon. Ugyanis az első kerekeket hajtja a motor


A BMW filozófiái sorra megdőlnek az utóbbi években. A „köbcentit nem helyettesítheti más, csak a köbcenti” már a múlt, több a feltöltős erőforrásuk, mint a szívó. „Egy BMW hátul hajt” gondolatuk pedig szintén a feledés homályába merül lassan. És most nem csak a bajor márka égisze alá tartozó Minikre gondolok. Nem tartom kizártnak ugyanis, hogy a 2-es Gran Tourer után máshol is bevezetik majd a fronthajtást. Ami nem baj, hiszen újabb rétegek is felfigyelhetnek így a BMW-re.

Az új vevőknek pedig valószínűleg nem is lesz szokatlan ez a megoldás, feltéve hogy nem vezettek azelőtt egyszer sem propelleres járgányt.

Műszaki adatok – BMW 220i Gran Tourer

Motor – 1998 cm³, 192LE/5000min, 280 Nm/1250-4600 min
Méretek – hosszúság: 4556mm, szélesség: 1800mm, magasság: 1641mm, tengelytáv: 2780 mm
csomagtér: 145 l/645 l/1905 l, üzemanyagtartály: 61 l
Menetkész tömeg: 1530kg, megengedett össztömeg: 2100kg


Végsebesség: 223km/h, gyorsulás (0-100 km/h): 7,7 s
Fogyasztás városban (l/100 km): 8,1; fogyasztás városon kívül (l/100 km): 5,4;
kombinált fogyasztás (l/100 km): 6,4; kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 149
Tesztfogyasztás (l/100 km): 6,9; környezetvédelmi besorolás: EURO6
Alapár: 7.730.000 Ft (216i Gran Tourer); a tesztelt modell alapára: 8.980.000Ft (220i Gran Tourer)


– még több (részlet)kép a jobb oldalon a Képgalériában

Hozzászólások

komment

Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Instagrm

Hirdetés

Népszerű