Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Kárpátok Maradonája – Dacia Logan 1.4 használtautó teszt

Öt kilóér Dacia. Maradhat? A 146.700 kilométert futott Logan tesztjéből kiderül, aztán mindenki eldönti magában, hogy mi mennyit ér!

Közzétéve

ekkor

A stábnak mostanában rengeteg Daciához volt szerencséje és mindig arra a konszenzusos véleményre jutottunk, hogy ezek az autók az árukhoz képest nagyon jók! Sőt! Ha az árcédulát nem nézzük, akkor is rendben vannak. Na, ne számítsunk alcantara kárpitozásra, szemet gyönyörködtető computer grafikára, puha tapintású anyagokra, a Pavlov reflexet kiváltó külső-belső dizájnra, csupán a FUNKCIONALITÁSRA. Azt viszont nagybetűvel kell írni, mert az újkori Daciák az élő példái azoknak a járműveknek, amelyek nem akarnak minden pompával, kényelemmel és műszaki tartalommal elkápráztatni bennünket, hanem a maguk faék egyszerűségükben eljuttatnak minket A pontból B-be. Ezt pedig jól csinálják, ahogy azt tapasztaltuk az új Logan, a Lodgy, vagy a Dokker esetében. Sőt, azóta próbáltuk a Sandero Stepway-t is, amelyről Ricardo kolléga írja le a tapasztalatait július 31-én. Ezeket a kocsikat alapvetően dicsértük, de az a gondolat mindvégig ott motoszkált mindannyiunk fejében, hogy a nem túl minőségi kidolgozás meddig bírja vajon? Hány évet, hány ezer kilométert futnak a Daciák meghibásodás nélkül? Leszámolhat-e valaha is a régi idők sztereotípiáival a Dacia? Hiába a rokonság a Renault-val – mit is beszélek, hiszen egy Renault-ban ülünk! – a francia márka sem a megbízhatóság ikonja. Bár igaz, ami igaz, a gallok triumvirátusa közül mostanában a Renault teljesít a legjobban.

Logan by Renault

Ezekre a kérdésekre kerestem a választ egy kilenc éves, 149.789 kilométert futott Dacia Logan-ban, amelyet megkaptam egy fél napra tesztelni. Nagyon kíváncsi voltam a tapasztalatokra, mert a magamfajta zsurnaliszta új korában kipróbálja az autót, alkot róla valamilyen véleményt, de a megbízhatóságáról, szervizigényéről, típushibáiról nincs információja. Nem is lehet, ráadásul manapság rossz autó nincs. Van jó autó, jobb autó és nagyon jó autó. Na, de elég a sóderből, térjünk rá a pontos paramétereire kocsinak, illetve arra, hogy mit is tapasztaltam!

Ennyit futott eddig

A Logan egy kedves ismerősöm tulajdonát képezi, aki 2004-ben vásárolta az autóját. Jól emlékszem a napra, amikor elújságolta nekem a nagy hírt, hogy új taggal bővült a család, és bemutatta nekem az égszínkék Logant. Félelemmel vegyes tisztelettel néztem rá akkor, mert bizony abban az időben az új Dacia még nagyon friss dolognak számított és finoman szólva sem örvendett túl nagy népszerűségnek. Tiszteltem a bátorságáért, hogy ennek ellenére beleült egy új Loganbe, nem törődve sem az előítéletekkel, sem pedig a szomszéd gúnyos pillantásaival és féltettem a rá váró technikai problémák özönétől. Mindezt annak ellenére tettem, hogy az ismerősöm egy gumiszerviz tulajdonosa évtizedek óta és nem idegen tőle az autószerelés sem.

A fotó akár Nagyváradon is készülhetett volna

Közben eltelt majd tíz év és nyugaton a Dacia oly mértékben teret hódított, hogy a pitesti üzem nem győzi kielégíteni a megrendelők igényeit. Kicsiny hazánkban is kezdi megrepeszteni a márka a sznobizmus arasznyi vastag páncélját, de amíg ez a folyamat tart, addigra már a haver kocsija megette a kenyere javát és bizony megélt egy és mást. Bírja az unokák offenzíváját, az időnkénti anyagbeszállítást és a műhelyszagot. Erről magam is meggyőződtem, amikor az autóban körbekémlelve nem láttam szövetkopást, a kopogós műanyagokra rátekintve pedig azt gondoltam, hogy a karosszéria már rég az enyészeté lesz, de a fröccsöntött kárpit és műszerfal az idők végezetéig sem fognak elhasználódni. Igen, koszolódnak, de nagyobb kárt normál használat mellett szinte lehetetlen bennük tenni.

Csupán koszolódik

A tetőkárpit ép volt, de mondjuk akkora az autóban a fejtér, hogy még cilinderrel a fejünkön is beülhetünk a kocsiba, szóval, nincs is mitől koszolódnia, karcolódnia, de még csak nem is fakult. A legkényesebb pontján, vagyis a tető és az „A” oszlop találkozásánál az autó új korában én biztosra vettem, hogy le fog válni a lemezről, de a legnagyobb meglepetésemre, itt is rendben volt minden.

Kárpit rendben

Az üléskárpit a kezdetek óta védve volt egy huzattal, de minden védelem ellenére tíz év alatt tökéletesen szakadtra lehet ülni egy gyengébb minőségű ülést, ezt azonban sem a vezető oldalán, sem pedig az utasok fertályán nem tapasztaltam és a nyergek tömése is megfelelően tartott. A kormány és a kapcsolók felületei csak minimális mértékben koptak, de az ötsebességes váltó gombáján már jelentős az elhasználódás.

Kicsi kopás, nagy kosz

Az első méterek megtétele után egyébként pont a váltón éreztem a cirka 150.000 kilométert, ugyanis a rudazat csatlakozási pontjai már elkoptak, így a váltóbot inkább egy lekvárfőző fakanálra hajazott, semmint egy pontos szerkezetre. Elváltottam vele többször is, de ahogy tapostam az autóba a kilométereket, úgy kezdtem ráérezni az üzemszerű használatára. A futómű feszesnek és fittnek tűnt elsőre és csak nagyobb úthibáknál koppant valami, de a gazdi jelezte, hogy lassan a szélső összekötő gömbfejeket cserélni kell, így megvolt a parajelenség oka. Ezt leszámítva tényleg semmi gond nem volt a felfüggesztéssel, az eredeti lengéscsillapítók rendesen tették a dolgukat és egy pillanatnyi támolygást sem éreztem az úton.

Még ereje teljében

Az 1.4-es motor szépen ketyegett, semmi alapjárati kalimpálás, füst vagy abnormális tevékenység nem jelezte, hogy véres lenne a torka az erőforrásnak. A nyolcszelepes aggregát 75 lóereje viszont csak andalgásra elegendő, a dinamikus haladáshoz rugdalni kell a gázpedált, de ekkor kellemetlenül zajossá válik a motor és a várt tempót sem olyan gyorsan érhetjük el, mint ahogy azt remélnénk. A fogyasztására azonban még most sem lehet túl sok panasz, mert autópálya tempóban 6,8-at mutatott a fedélzeti computer és a városban is megelégszik 7,1 literrel. Kár, hogy az új Logan-ben már nem lesz benne sem a tesztalanyomban dohogó 1.4-es, sem pedig az 1.6-os szívó benzines erőforrás, mert hiába elavult konstrukció mind a kettő, véleményem szerint megbízhatóbbak és tartósabbak, mint az új Logan-be belepakolt 1,2-es 75 lóerős szívó, és a Renault új büszkesége, a 900-as 90 lovas turbómotor valaha is lesz.

Ez a felirat az új Logan popsiján már biztos nem lesz rajta

Tudom, haladni kell a korral, downsize-ing, EU direktívák, környezetvédelem, satöbbi, de erős a gyanúm, hogy ezekkel az Otto-motorokkal kivégzik a Logan-t benzinfronton. Aztán lehet, hogy a szkepticizmusomra alaposan rácáfol majd tíz év múlva a Dacia. Az 1,2-es benzinest egyébként még rendelhetjük gázüzemmel is, de a 75 lóerős motort LPG-vel tovább gyengíteni, nem biztos, hogy okos választás. Dízelfronton a takarékos 1.5 dci ketyeg tovább, amelynek a dinamizmusával sincs baj, úgyhogy mindenképpen ez az optimális választás, még akkor is, ha ezzel a motorral többe kerül a kocsi. Közel tíz év nagyidő, lássuk, hogy a majd egy évtized alatt milyen javításokra szorult a Logan!

Élek mindenhol

A tulajdonos precíz ember lévén mindent pontosan dokumentált, így nem volt nehéz visszakeresni a szerelési munkálatokat. A gazdi – ami az olajcsere periódust illeti – a régi iskola híve és tízezer kilométerenként ha törik, ha szakad, lecseréli az olajat és a szűrőket. 60.000 kilométernél jött el az első komolyabb szerviz, ugyanis ekkor kapott az autó egy első fékgenerált, egy bordásszíjat, illetve megelőzési célzattal a vízpumpa is ki lett cserélve. Húszezer kilométerrel később két összekötő gömbcsuklót kellett kidobni az autóból, 90.000-nél pedig a két hátsó kerékagycsapágy lett cserélve. 110.000 kilométernél kicsit kezdett kehes lenni a motor, pontosabban alapjáraton köhögött és prüszkölt, de az alapjárati motor tisztítása megoldotta a problémát, azóta tünetmentes dobog tovább a Logan 1,4-es szíve. 120.000-nél két darab alsó- támasztó gömbfej lett kicserélve, illetve a hátsó fék szorult generálra. Itt pedig el is elérkeztünk a 146.000. kilométerhez, amikor a már említett szélső összekötő gömbfejeket kell kidobálni belőle.

Rágja a rozsda

Az autón egyetlen sérülésből fakadó javítás volt a jobb sárvédő íven, ami abból fakadt, hogy egy kőoszlop sunyi módon tolatáskor az autó útjába ugrott, megigazítva a kocsi oldalát. De így legalább az egyik sárvédő ív ki lett javítva, mert kérem, a hír igaz, a Logan hajlamos a korrózióra, pont az említett pontokon. A baloldalon már el is indult az endoterm égési folyamat, ami azért lehetséges, mert a sárvédő ív belső peremén megáll a sár, só és egyéb szennyeződés és belülről kifelé kezd el rohadni a lemez. Nem oly mértékben, mint annak idején az E-Kadett-nél, de azért érdemes odafigyelni erre, megfelelő alváz és üregvédelemmel. Az alkatrészárak sem merítik ki a család éves büdzséjét, hiszen egy alsó- támasztó gömbcsuklót már 3750 forintért beszerezhetünk, hátsó agycsapágy 5991 Ft, hátsó fékpofa 5999 Ft, fékdob 11.152 Ft, első féktárcsa már 4.995 forinttól kapható, a fékbetétnek 5.516 Ft az induló ára. Olajszűrőt már 831 forintért is árulnak, légszűrőt pedig 1789 Ft-tól.

A kulcson látszódnak a fáradtság jelei

Nem szabad elfelejteni, hogy azok az alkatrészek, amelyek cserélve lettek, az úgynevezett „kopó alkatrészek”, amelyeket minden autóban ki kell cserélni bizonyos kilométerállásnál. Az alapjárati motor kokszosodásán kívül más rendkívüli javítási tétel nem jelentkezett, ami tekintve az autó életkorát és a túlnyomórészt városi használatot, több, mint hízelgő a kocsira nézve. Az autó újkori ára 2.150.000 forint volt, jelen pillanatban már 500.000 forintért is találhatunk Logan-t a használtpiacon. Mindent összegezve az autó nagyon pozitív csalódás volt számomra, nem számítottam ilyen jó műszaki állapotra, még annak ellenére sem, hogy értő kezek gondosan karbantartották a kocsit. Az kétségtelen, hogy van szebb, jobb, finomabb kidolgozású jármű a piacon, de a Dacia áraival nehezen lehet felvenni a harcot, és most már a tartósság asztalára is letette a névjegyét a Logan.

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Instagrm

Hirdetés

Népszerű