Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Dzsip-dzsip csóka – Suzuki Vitara teszt

A Suzuki a 80-as évek végére egy olyan autót akart, amivel autópályán és úttalan utakon is el lehet boldogulni. Nem kellett kapkodniuk, az európai gyártók ugyanis nem foglalkoztak ezzel. Amit azóta már nyilván bánnak

Közzétéve

ekkor

1988-ban divat volt a válltömés, a melírozott haj és a Milli Vanilli is ebben az évben robbant be a köztudatba Girl You Know Its True című nótájával. Ebbe a korba csöppentette be a Suzuki az első olyan járgányt, ami nem jött zavarba a tereptől és nem szédült a betonos úton. Így kezdte meg pályafutását a Vitara. Az hogy jókor készült el a járgány, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a korábbi hírek szerint 1988 és 1997 között több első generációs Vitarát adtak el mint összkerekes autót.

A Vitara név ismerős, az összkerékhajtást jelölő AllGrip felirat viszont még új


Hogy mennyire puhult el a járgány az utóbbi időkben, azt valószínűleg csak az tudja megmondani, aki mindegyik generációból hajtott legalább egyet. Ami tény, hogy míg az első nemzedékből elég komoly sárdagasztókat építettek, addig a jelenlegi változatból valószínűleg soha nem lesz emelt futóműves, széles felnis, gallytörős off-road gép.

Bár szerintem ez az igény az új Vitara leendő tulajdonosainak elenyésző részénél áll csak fenn. Az pedig hogy mire képes a mostani Vitara négykerékhajtási rendszere, korábban a Suzuki SX4 S-Crossal próbáltam ki egy volt katonai gyakorlatozó terepen, tehát valami hasonlóra számíthatnak a Vitara tulajok is.

Nem véletlenül írtam, hogy valami hasonlóra számíthatnak a Vitara tulajok, ugyanis egy kis matekozás után úgy láttam, itt hasonló dolgok fognak történni. Egyrészt ugyanaz az AllGrip rendszerű összkerékhajtás van mindkét autóban, másrészt ugyanazzal az 1,6 literes benzinmotorral hajtottam mindkét gépet. Ráadásul a két autó szabad hasmagassága között mindössze 1,5 centi a különbség, vagyis ez azt jelenti, hogy a Vitara alig magasabb az SX4 S-Crossnál, tehát maximum később ér le az alja. A mérlegen pedig mindössze 10 kilóval könnyebb a Vitara.

Égbe kiálltó differencia igazából hosszban van a két járgány között, a Vitara ugyanis 12,5 centivel rövidebb, ami terepen vagy parkoláskor még jól jöhet, de amikor utasokkal kell megtömni az autót, akkor bizony hiányoznak azok a milliméterek.

Jól áll a saras terep is az autónak. A benne lévő hajtásnak köszönhetően elég sokáig lehet kísérletezni vele


Ám ami kimaradt az SX4 S-Crossal, azt kipróbálhattam a Vitarával. Esős őszi időben tapasztalhattam meg milyen az először még portól kissé nyálkás betonon az összkerékhajtási rendszer. Semleges. Egy kukkot nem szólt az autó, még a menetstabilizáló sem avatkozott be, nem hogy a négykerékhajtás. Alapállapotban ugyanis annak kéne történnie ilyenkor, hogy kövér gázadásra amint elpörögnének a kerekek, a rendszer szépen elosztja a nyomatékot a megfelelő helyekre, így megakadályozva a kerekek további pörgését. Na ez az, ami nem történt meg.

Aztán “Snow” állásban már érezhető volt a hajtásosztás, ugyanis puskagolyóként lőtt ki az autó, szinte kipörgő kerekek nélkül. Szóval továbbra is tartom, ami hajtás a kocsi alatt van, azt az 1,6-os benzinmotorral még megizzasztani sem tudjuk.

Ezzel a tekerőgombbal választhatjuk ki a megfelelő hajtást. Ennél egyszerűbben nem is lehetne


Persze jogosan vetődik fel a kérdés, miért jó, ha az elektronika dolgozik helyettünk? Nos, egyszerűen itt tartunk. A mai digitális világban megszoktuk, hogy eltekerünk vagy megnyomunk egy gombot és kész. Ezzel együtt persze adja magát a következő kérdés, hogy a népautó, a Suzuki is jó, ha ennyire high tech lesz? Ezt valószínűleg a Suzukinál is felvetették és végül valami olyan született, ami egy kicsit régi is tudott maradni.

A nálam járt második felszereltségi szinten ugyanis bár rengeteg kütyü és nyomógomb kerül be az autóba, még sincs űrhajós feelingem ettől. A klíma ösztönösen nyomkodható, ahogyan a tolatókamerát magába foglaló érintőképernyős monitor is egyszerűen megszokható. Szerintem abban van a Vitara zsenialitása, hogy minden biztonsági berendezést is egyetlen gombnyomással kapcsolhatunk ki-vagy be, nem pedig bonyolult menürendszerekben grasszálva, ahogy azt számos más gyártó modelljében tehetjük. Minden az orrunk előtt van, csak meg kell érintenünk.

Sok a kütyü, de ha nem kell, kikapcsoljuk. Ennyi


Ezzel együtt először mégis meglepődtem, amikor rám szólt az autó, hogy fékezzek, mert szerinte túl gyorsan közeledtem az előttem 2-vel kanyarodó autóhoz. Pedig lassítottam és nem centikre voltunk egymástól. Igen, vészfékasszisztens és távolságtartó tempomat is van a Vitarában. A hűtőmaszkban pihen a rendszer lelke, ami folyamatosan pásztázza előttünk az utat és szól, ha nem vagyunk elég éberek.

Nekem egy kicsit talán túl óvatos is a rendszer, de itt valószínűleg az volt a lényeg, hogy lassabb reagálású sofőrök is észbe kapjanak. Ami viszont előnye, hogy még akkor is éber és működőképes volt a technika, amikor eső után hajtottam – a legtöbb radaros eszköz ugyanis eddigi tapasztalataim alapján egy kis kosztól is inaktívvá vált.

felelős. Pedig csak egy egyszerű emblémának látszik


Többször is meglepődtem vezetés közben, hogy mennyire gyorsan össze lehet szokni a Vitarával. Pikk-pakk megtaláltam a helyem, nem állítgattam az ülést többször, míg megtaláltam a jó pozíciót, a kormányt is hamar helyre tettem és az sem okozott gondot, hogy a 46-os kalucsnijaimmal melyik pedált nyomjam meg. Nekem ezért zseniális még ma is a Suzuki. Ugyanazt az élményt nyújtja, mint korábban, csak sokkal több benne az elektronika és az erő.

Apropó, power. Az 1,6-os benzinmotor annak ellenére, hogy modern erőforrás, a korábbi 1,3-as Swiftek tulajdonságaival is bír. Vagyis, gumiból van az egyes és a hármas fokozat, szereti és bírja, ha üveghangig elpörgetjük és bár elviseli, de nem igazán szereti ötödikben az erős emelkedőt. Amiben viszont új, hogy alacsony fordulaton is feljebb kapcsolhatunk, nyoma sincs erőlködésnek, és ha kéri a fedélzeti computer, bizony 55 km/h-nál belefér a legmagasabb, vagyis az ötös fokozat is.

Ha kéri, adjuk meg a magasabb sebességfokozatot. Ám ha sietünk, ne is figyeljünk oda, mit mond az elektronika


No de akkor hol a bibi? Tudom, ebben a kategóriában nem illendő a kopogós műanyagokat kiemelni, de sajnos a Vitarában elég sok helyen van érzékeny plasztik, tehát ha gyerekek is vannak, hamar karistos lesz a beltér. Ezenkívül az első övek bekötési pontjánál, a B-oszlop tövében talált üres fémfelületek sem mutatnak túl jól, olyan, mintha elfelejtették volna rendesen méretre vágni a szőnyeget.

A szemünket talán kevésbé zavarja, hiszen nem mindig nézünk oda, ellenben a szapora lábacskák vagy lusta felnőtt cipők biztosan kikezdik ezt a felületet és idővel bolyhos vagy szakadt lesz.

Első ránézésre valószínűleg nem tűnik fel, de takarításkor biztosan észrevenni a tiszta fémfelületet. Idővel itt sok baj lehet


A legszemélyesebb problémám viszont a kis középső óra hiánya a műszerfalról. Belül ugyanis ez az egyetlen igazi történelmi utalás, annak ellenére, hogy az első generációs Vitarákban a hamutartó mellett volt egy digitális óra, de ugyanilyen körformában. Én ezt biztosan beletenném még az alapverzióba is, filléres tétel és jópofa geg. De, úgy tűnik Suzukiék ezt másképp gondolják.

Itt van a helye az órának. Szívem szerint mindegyik Vitarába belefaragnám, annyira ötletes. De még a második felszereltségi szinten sincs benne. Kár.


Mint azt korábban az SX-4 S-Crossnál is leírtam, a Suzuki már jó ideje próbál kilépni a 0%-os autó kategóriából. Ez érződik az árképzésen is, jóval bátrabban fog a ceruza, de úgy tűnik, a Suzuki szív továbbra is sok emberben dobog. Ám ha már megvan, számításaim alapján nem terheli meg túlságosan a pénztárcát a Vitara üzemeltetése.


Nálam 6,1 litert fogyasztott, gyakran harmadikig visszaváltós-előzős stílusban, ami szerintem teljesen elfogadható érték. Vagyis így nagyjából 700 kilométert biztosan elmegy egy tankkal az autó. A szervizelést is megérdeklődtem, csak a kötelezők az első 100.000 km alatt a benzines változat tulajainak zsebéből 230.000 forintot vesz ki. Ebbe az összegbe ráadásul már belekalkuláltuk az első fékek cseréjét is, hiszen ilyen futás után az is esedékes.


TA Ítélet: Telitalálat volt a Suzuki részéről az új Vitara. Én például hamarabb elgondolkodnék rajta, mint a Swiften vagy az SX-4 S-Crosson. Előbbinél ugyan drágább, de jóval tágasabb, utóbbinál pedig szerintem dögösebb. Úgy látom, elég sokan így vannak ezzel, de szemlátomást a Suzukit ez nem zavarja. A japán márka eladásai ugyanis ismét meglódultak, méghozzá élén a Vitarával.

Műszaki adatok: Suzuki Vitara 1.6 GL+ 4WD

Motor: 1586 cm³ – 120LE/6000 min – 156 Nm/4400 min
Méretek: hosszúság: 4175mm, szélesség: 1775mm, magasság: 1610mm
Tengelytáv: 2500mm, csomagtér: 375 l/1120l, üzemanyagtartály: 47l
Menetkész tömeg: 1075 (2WD) – 1160 kg (4WD), megengedett össztömeg: 1730 kg


Végsebesség: 180 km/h, gyorsulás (0-100 km/h): 12,5 s
Fogyasztás városban (l/100 km): 6,5; fogyasztás városon kívül (l/100 km): 5,1
kombinált fogyasztás (l/100 km): 5,6; kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 130
Alapár: 4.490.000Ft (GL), a tesztelt modell alapára: 5.410.000Ft (GL+ 4WD)


– még több (részlet)képért kattints a jobb oldalon a Képgalériára!

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Instagrm

Hirdetés

Népszerű