Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Lehengerelt – Mini Cooper D teszt

Nincsenek könnyű helyzetben a dizájnerek, amikor egy ikonikus járgányhoz kell hozzányúlni. A Mini gárdája azonban nem görcsölt rá a feladatra, csakis a régi elvet követték. Mindent másképp csináltak, mint a többiek

Közzétéve

ekkor

El sem hiszem, hogy egy prémium autóban három henger zakatol. Évekkel ezelőtt valószínűleg körberöhögték volna az ötletgazdát, majd könnyes szemmel megveregették volna a vállát. Az új Miniben viszont ameddig nincs S betű a nevében, csakis páratlan hengerszámú aggregátok dolgoznak a pöttöm gépháztető alatt. Ebben a zöld csodában is épp most melegszik a háromhengeres dízelmotor, úgyhogy egy kicsit van idő körbenézni belül és elmélázni az elődökön.

Sehol egy felirat, ami a 3 hengerre utalna. Pedig csak a csúcsverziók négyhengeresek az új Miniben


Az ’50-es évek végén Sir Alec Issigonis buborékautója nem volt akkora meglepetés a BMW Isetta után. Ám a bajorok minimálautójához képest a Mini beltere egy kész hangár volt. Mivel a motort keresztben helyezték el elöl, az utasteret egy kicsit előrébb tudták csúsztatni, így a 4 szinte teljes értékű utazóhely mellett maradt még szabad kapacitás a csomagoknak is. Ennél több pedig nem nagyon kellett az akkori vásárlóknak.

Az új Mini nyomokban ős-Minit tartalmaz. Az ülésekre például rávarrják az emblémát, ha esetleg valaki elfelejtené, hogy miben is ül


A ma embere viszont egyre többet vár el autójától, egészen egyéni igényeknek kell megfelelni, így amikor a kétezres években piacra került az új Mini, teljesen más kategóriába került az autó. Ekkortól ugyanis már prémium modell lett belőle, vagyis homlok egyenest az ellenkezője, mint aminek született. Ez persze a fizetőképes vevőket cseppet sem bántotta, így végül igazi divatcikk lett a Miniből. A mostani nemzedéknek tehát ezt a vonalat kellett tovább erősíteni, ami nem egyszerű feladat.

Úgy nőtt az új Mini, hogy közben szinte észre sem venni a különbségeket. Szemből például inkább második látásra sikerül felfogni, hogy ez a legfrissebb generáció


Akinek korábban volt ős-Minije, az valószínűleg meglepődve fogadja azt a színes világot, ami az új nemzedékekkel jár együtt. Számos rendezvény, csillogó partik és bulihelyek is viselik már a nevet, de rengeteg díszes-színes-szagos csecse-becse is került a boltok polcaira, amik népszerűsítik a márkát. Ezt az érzést kell közvetítenie a nóvumnak, ami szerintem sikerült is. Amíg ezzel a járgánnyal jártam, valóban elhittem hogy én is különbözök egy kicsit a forgalom többi résztvevőjétől.

Jogos a vigyor. Szerintem nem is ül szomorú ember Miniben. Vagy ha igen, akkor nem nézett jól körbe az autóban


Egy Mininél a szűkös beltérről beszélni legalább akkora butaság, mint háztartási boltban lángost rendelni, de azért az gondolom senkinek nem jutott eszébe, hogy égi meszelőknek találták ki az autót. Bár eléggé hátra lehet tolni az ülést és a kormány is sokfelé mozog, én a 190 centimmel már úgy ültem bent, hogy a tető például elvette a látótér egy jó részét. Ez persze csak az első pár kilométeren volt szokatlan, utána egészen megbarátkoztam a szituval. Nyilván, aki naponta dugóban araszol, annak zavaró, hogy a forgalmi lámpákat csak előredőlve látja, de szerintem ez is csak hozzáállás kérdése.

Egy kicsit alacsonyan van a tető. Nyílván ez a probléma bizonyos magasság fölött jelentkezik, de megszokható dolog


Belül egyébként érdemes alaposan körbenézni a korábbi modellek tulajainak is, ugyanis az új Miniben sok dolog változott az elődhöz képest. Jópofa indítógomb került a középkonzolra, az ablakemelő gombjai felköltöztek az ajtókra, új a klímavezérlő panel és a sebességmérő is egy házba került a fordulatszámmérővel, illetve egy új, digitális üzemanyag-szintjelzővel a kormány mögé. Egyedül a belső fény színeit változtathatjuk meg ugyanazzal a gombbal a visszapillantó tükör fölött, mint az elődben.

Hasonlít rá, de nem az. Még korábbi Mini tulajok is jó, ha egy kicsit átnézik a belsőt, ugyanis sok minden változott az elődhöz képest. Ami szerintem rossz helyre került, azok a műszerfal bal oldalán, szinte egykén szomorkodó ködlámpa kapcsolók. Sötétben még nehezebb megtalálni őket


Jó geg a dupla kesztyűtartó. Bár nem sok dolog fér el bele, de a felső polcra azért egy okostelefont be lehet suvasztani. A középkonzolon pihenő „tányéron” a BMW-kből ismerős rendszeren keresztül jelennek meg az információk. A karimán pedig háromféle szín váltogatja magát, attól függően, milyen tempóban haladunk éppen.

Igyekeztek a helyhiányt okos megoldásokkal pótolni. A dupla kesztyűtartó felső részébe viszont maximum egy okostelefont, vagy egy tízes zsepit lehet becsúsztatni


Kívülről azt hiszem nincs olyan ember a gyáriakon kívül, aki első látásra meg tudná különböztetni a mostani Minit az elődtől. Hátul ellenben már sokkal könnyebb a dolgunk, ugyanis a lámpa alaposan kiszélesedett – ahogy maga az autó is. És ha már a farnál járunk, bár nem eget verő, de igenis használhatóbb méretű lett a csomagtér. Így már nem telik meg egy doboz tejjel és két kiló liszttel az autó fara.

211 literre nőtt a csomagtér mérete. Ez kisautós nyelven annyit tesz, hogy kevesebb dolgot kell otthon hagyni


Tudom, sok mindent mondtam el, de sajnos az egyik hátránya a Mini új dízelmotorjának, hogy elég sokáig tart, amíg eléri az üzemi hőfokot. Szerencsére van egy digitális hőmérő, amin leshetjük, hogy mikor jelenik meg az OK felirat, de tapasztalataim alapján elég hosszú ideig tart, amíg bemelegszik. A nálam töltött egy hét alatt elég változatos időt kaptam, voltak mínuszok és plusz 5-6 fok is, de végül mindig ugyanannyi ideig tartott, hogy bemelegedjen.

A modern gázolajosok többségénél sokáig tart, míg bemelegszik a motor. A Mini dízele is hosszan fűti magát. Ezt egy digitális műszeren is leshetjük


A kis aggregát hangja nem sokat változik, vagyis még hidegen sem tolakodó. Bent ráadásul alig hallani valamit a működéséről, pedig szerintem a világ egyik legmókásabb hangja, amikor egy háromhengeres motor felbőg és elkezd húzni. Azért ha lekapcsoljuk a zenét és odafigyelünk, akkor beszűrődik némi munkazaj, ami pont elég ahhoz, hogy akár a fordulatszámmérő nélkül is jókor váltsunk.

4000-es fordulat környékére nem is kell húzatni a motort, innentől ugyanis már nem sok ereje van. De a háromhengeres nóta itt hallható a legjobban


A 6 fokozatú manuális váltó nagyon precíz szerkezet, a kuplung pedig még a kicsi, női lábakat sem kényszeríti komoly izommunkára. A váltóáttételek viszont meglepően hosszúak. Illetve nekem voltak azok, ugyanis elsőre úgy gondoltam, a turbó miatt majd másképp viselkedik a 3 hengeres motor. De nem, ugyanolyan elánnal veti magát bele a munkába, mint szívó társai. Lelkesen és hosszan pörög, a turbónak köszönhetően viszont gyorsabban elfogyhatnak a fokozatok. Bírja az alacsony fordulatokat is az erőforrás, de az igazi ereje 2000 környékén jön meg és egészen 3500-4000-ig jól tol. Amiben még szintén eltér egyébként páratlan hengerszámú társaitól, hogy elinduláskor a Mini nem fullad le – ezt ugyanis egy finom gázfröccsel is segíti az elektronika.

Városban harmadik fokozatig is elég kapcsolni. Nem kéri még az elektronika sem, hogy kapcsoljunk feljebb. Ez tipikus háromhengeres viselkedés. A turbónak köszönhetően viszont sokkal élénkebb a gázreakció


A vezetési mód gomb valóban meglepően megváltoztatja a motor karakterisztikáját. A normál álláson kívül két lehetőség van: Sport és Green. Előbbi felpaprikázza a hangulatot, élesebbek lesznek a gázpedál reakciói és a kormányzás is pontosabb. A Green mód aktiválására viszont olyan, mintha leállna a turbó és hátramenetbe kapcsolnánk. Nyilván ezt a fogyasztás csökkentésére találták ki, de a hatása megdöbbentőbb, mint a sporté. Tapasztalatom alapján viszont annyira étvágytalan a kis ”egyötös”, hogy tényleg csak megszállott, deciket is számoló sofőröknek érdemes ezt aktiválni.

A három vezetési mód beállítási lehetőség közül a green a legmegdöbbentőbb. Szó szerint mintha valaki kötélen visszafele húzná az autót, akkorát torpan az aktiváláskor. A fogyasztásra biztos jó hatással van, de az élvezetes motor így elég tompává válik. Ráadásul e nélkül sem eszi le a hajunkat a háromhengeres dízel


De nem csak a vagány motor miatt jó vezetni a Minit. A sarkokba kitett kerekek miatt valóban gokart szerűen lehet terelgetni a gépet. A kormány mindig annyit mozdít az autón, amennyit szeretnénk, így ha egyenesekben nem is mi vagyunk a leggyorsabbak, kanyarokban sokat visszahoz az autó. Ebben egyébként a jó formázású ülések is partnerek. Jó az oldaltartásuk, combban is, mégsem kellenek tornamutatványok ahhoz, hogy beüljünk.

Határozottan tartják a testet az ülések. A kihúzható combtámasz is jól jön. Egyedül a világos szín miatt érdemes megfontolni ezt a kárpitot


A vadhajtásnak szerencsére nincs nagy ára – legalábbis a benzinkúton. Dinamikus autókázással könnyedén öt liter alatt tartható a kis háromhengeres étvágya, ha igazán megkergetjük, akkor 6-7 liter körül eljár, ha pedig szinte nem is használjuk a gázpedált, csak elinduláskor, akkor simán 4 liter körüli érték jöhet ki. Én inkább élveztem a lelkes motort, ha kellett előztem, igaz, városi dugóban egyszer sem kellett araszolnom. Így végül 4,8 literes átlag jött ki, ami ugyan bő 1 literrel több a gyári értéknél, de szerintem igen baráti eredmény.

Elmarad a gyári 3,6 litertől, de mivel többször is nagy volt a lábam, szerintem teljesen elfogadható a 4,8 literes átlag


Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy a már említett nehezen melegedő erőforráson és a bizonyos magasságnál jelentkező limitált kilátáson kívül van-e bármi kifogásolni való az új Minin. Szerintem rossz helyen vannak például a ködfényszóró-kapcsolók. A műszerfal bal oldalára kerültek, annak is a legszélére, este például elég nehéz megtalálni őket. A csomagtartófedél nagyon hangosan csapódik le, ráadásul ha esőben nyitjuk fel, rengeteg víz zúdulhat a nyakunkba. Azt sem értem, hogy ha már gombbal lehet indítani az autót, akkor miért nem jár ezzel együtt a kulcsnélküli ajtónyitás. Az utolsó észrevételem pedig elsősorban azoknak szól, akik maguk takarítják autójukat. A gázpedál mögé még szűkítővel sem fér be a porszívó csöve, így itt mindig marad egy kis kosz.

Elég nehéz a gázpedál mögött kitakarítani a Minit. Ez nyílván csak annak jelent gondot, aki maga takarítja autóját


Volt szerencsém korábban is vezetni a Mini Cooper D-t, akkor még 4 hengeres dízelmotorral. Az érzéseim annak ellenére sem változtak, hogy az új Miniben egy hengerrel kevesebb van. Szerintem a Cooper S sportverzió mellett ez az egyik legélvezetesebben vezethető Mini. Nyilván nem képes akkora tempót diktálni, mint erősebb testvére, de bőven elegendő így is a legtöbb forgalmi szituáció magabiztos megoldására a ménes. Ráadásul tényleg jó vele haladni, még lassan is. Az árcédula viszont sajnos legalább annyira magabiztos, akárcsak az autó. De így minden új érkezőt a szegmensbe biztosan a Minihez fognak hasonlítani továbbra is.

A legegyértelműbb azonosítási pont a megnőtt hátsó lámpa. Ezek nélkül elég nehéz eldönteni, melyik az új Mini

Műszaki adatok: Mini Cooper D

Motor: 1496cm³, 116LE/4.000 min, 270Nm/1.750 min

Méretek: hosszúság: 3821mm. szélesség: 1727mm, magasság: 1414mm, tengelytáv: 2495 mm
csomagtér: 211 l/731l, üzemanyagtartály: 44l

Menetkész tömeg: 1210kg, megengedett össztömeg: 1615kg, végsebesség: 205 km/h, gyorsulás (0-100 km/h): 9,2 s

Fogyasztás városban (l/100 km): 4,4; fogyasztás városon kívül (l/100 km): 3,2
kombinált fogyasztás (l/100 km): 3,6; kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 95
tesztfogyasztás (l/100 km): 4,8; környezetvédelmi besorolás: EURO6


Alapár: 5.609.000 F (Mini Cooper)
a tesztelt modell alapára: 6.114.000Ft (Mini Cooper D)


– még több (részlet)kép a jobb oldalon a Képgalériában!

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Instagrm

Hirdetés

Népszerű