Csatlakozz hozzánk
Ohropax 800x

Tesztek

Na milyen? Olyan kis aranyos… Suzuki Alto teszt

A Suzuki Alto nem akar több lenni, mint ami. Egy városi szaladgálós autó, amiben ugyan kompromisszumokat kell kötni, de ha megbékélünk pár aprósággal, akkor egy városban kitűnően használható, alacsony fogyasztású, fürge pajtással leszünk gazdagabbak.

Közzétéve

ekkor

Sokkoló. Első pillantásra lefagytam a színétől. A “hajnalpír rózsaszín” azonnal az arcomba kiabálta, hogy ez egy csajos autó, és tudtam, hogy nem úszom meg a megjegyzéseket. Az első reggeli elindulásomkor, amikor a közepes méretű kutyámmal épp beszálltam az Altoba, szomszédom, Laczkó bá, az egykori mozdonyvezető a következőt mondta:
– Fiam, vegyen hozzá inkább csivavát, rózsaszínű pulóverrel, olyan szőrös táskában, mert ez így még nem egyértelmű – majd köpött egyet, és elindult a sarki kisbüdösbe a reggeli ampullákért. Persze, aki hatalmas, hangos, bivalyerős, olajos vasakhoz van szokva, annak semmi sem jó, ami kicsi, kedves, takarékos, és Laczkó bá, akit magamban csak steam-punknak hívok, valójában semmiért nem tud rajongani, pláne addig nem, amíg ki nem szippantotta az első kevertet az apró féldecis üvegből.

Hát nem bájos?

Az Alto legelőször a hangjával varázsolt el. Na, nem azért, mert valami brutálisan szépen hangolt kipufogó lenne alatta, és rallyautókat megszégyenítő üvöltéssel rohanna végig a hegyi utakon, hanem azért, mert a hang hallatán a nosztalgiakalapács akkorát ütött a memóriám “ótvaros autós sztorik” feliratú dobozának fedelére, hogy kiszabadultak a jól elzárt, “soha ne vedd elő” címkével ellátott emlékek. Az egy literes (Laczkó bá szerint: 20 ampullás), háromhengeres varrógép hangjára azonnal eszembe jutott egy régi, zöld, háromajtós Swift, amivel tízegynéhány éve karácsonykor 1200 km-t autóztam, teljesen vállalhatatlan utakon, Budapest – Békés – Borsod – Békés – Borsod – Budapest viszonylatban. Akkor is és most is azt gondoltam, hogy van valami bája a háromhengeresek hangjának. Ha nem is olyan, mint az öt-, hat-, nyolchengereseknek, de van. Lehet, hogy csak az, hogy egy pillanatra egy ilyen autóval kiszabadul az ember a konform-négyhengeresek álmosító süketszobájából, és ismét olyan helyen érzi magát, ahol még számít, hogy mit hall a motor felől. Persze ezek csak képzelgések, és romantikus autóbuziskodás. Jöjjön inkább a lényeg.

 Először nézzük meg, hogy hová érkezett az autó. Egyenesen a válság közepébe. Azaz lehet, hogy maga a válság hozta. A Suzuki pillanatok alatt veszítette el vezető szerepét a hitelválság kirobbanásakor, a mesés eladások töredékükre csökkentek, a húzómodellek a sor végén kullognak. A válság tízezreknek bizonyította be, hogy nem tudnak hitellel terhelt autót fenntartani, sok hitel egyszerűen bedőlt, újakat a bankok nem adnak egyszerűen. Ez pedig a lakossági újautó vásárlást soha nem látott szintre vetette vissza. A klasszikus “flottás márkák” átvették a vezető szerepet, persze közel sem akkora darabszámmal, mint amit valaha a Suzuki tudott.

Ilyen szituációba érkezni új autóval, nagyjából olyan, mint egy Kamazzal leparkolni a belvárosban. Kényelmetlen. De vajon miért pont ilyenkor jött hozzánk ez az apróság, amikor Európában már 2009 óta piacon volt? Talán eddig féltek attól, hogy a Swift és a Splash vásárlóit fogja elrabolni? Lehetséges. De mivel már az említett modelleket is alig veszik, így nincs vesztenivaló. Sőt. Egy olcsó, nem ronda, használható, kis fogyasztású kocsival, még szakítani is lehet. Ez volt a vezérmotívuma a kocsi hazai bevezetésének, de pár dolgon azért el kellett volna gondolkodni. Vajon mit vesz a magyar 2,3 millióért? És most itt leginkább a kp-s vevőkre gondolok, mivel a hitelpiac elégé beszűkült. Szóval mit? Valami jó használt verdát, amik közül ennyi pénzért minden kategóriában több ezret talál, százféle felszereltségben. Ez a szegény rózsaszínű bohóc meg csak áll, egyfajta felszereltséggel, és várja a gazdáját, aki nem akar jönni.

Minden szögből kedves

Pedig higgyétek el, az Alto nem rossz kocsi. Az 1,0 literes háromhengeres meglepően dinamikus tud lenni, legalábbis érzésre, de a 900 kg alatti önsúly miatt már a kipróbálása előtt is ezt gondoltam. Jó, a 68 LE és a 90 Nm egy autóban manapság viccesnek tűnik, de tényleg többet mutat, mind amit a puszta adatok sugallnak. Érdekes, hogy viszonylag jól jön alulról, pedig nem várnánk, de a váltó áttételezéséhez kell is az erő alacsonyabb fordulatszám-tartományban, mert elképesztően hosszúak a fokozatok. Kettesben 100-zal egy egyliteressel. Na? Az autó egyébként nagy sebességnél már elveszti rugalmasságát. 100 km/h fölött már nem nagyon lehet vele ugrálni, jól meg kell gondolni az előzéseket, és leginkább a lendületére kell hagyatkoznunk. És persze a klasszikus trükk is sokat segít. Előzéskor kapcsoljuk ki a légkondit.

Egyszerű, igénytelen, de ebben a kategóriában ez bőven elég

A futómű sem okozott csalódást, jó feszes, egyszerű, igénytelen, a kormányzás meglehetősen közvetlen, és ezek szintén abban segítenek, hogy városban dinamikusabbnak tűnjön az Alto.  Dicséretet érdemel a fék, ami ráadásul hátul dobfék, szóval nem valami brutál konstrukció, de egy ekkora bódéhoz elég, sőt. Egyenesen kiváló. Ennyire jól adagolható, és karakteres fékrendszert ritkán látni ekkora autóban. Szóval mentem sokat, lassan és gyorsan, városban és országúton, aztán pedig tankoltam. Az erőltetett menet ellenére a kicsike nem kért sokat enni, 5,8 litert fogyasztott 100km-en.

Egyszerű beltér, vagány-életveszélyes kormányfogással

A kocsi belseje is azt adja, amit várunk ennyi pénzért. Semmi extra, semmi öncélú dizájn, csak a praktikum és az egyszerűség. Pár tárolórekesz,  szürke és fekete műanyagok, és egyetlen óra a pilóta előtt, amin a sebesség mellett a legfontosabb információk és kijelzők kaptak helyet. Ennyi. Nem több. És ez jól is van így. Óriási dolog ebben a kocsiban az öt ajtó. Akár le is spórolhatták volna, ekkora méretnél ez nem lenne meglepő. Az igaz ugyan, hogy a hátsó ablak nem teljes értékű, hanem csak elefántfül típusú, kipattintós, de a Citroen DS4 fix hátsó üvege óta ennek is tudunk örülni.

Hátsó ajtó, rajta ablak. Legalább vannak.

A hátsó hely nem fejedelmi, de mire is várnánk a 2360 mm-es tengelytáv hallatán. Elfér hátul két gyerekülés, vagy két felnőtt, de akkor nem tudjuk lehajtani ugye a hátsó ülést, ami már egy egyszerű bevásárláskor is gondot okozhat. Miért? Az alapból 129 literes csomagtér miatt. Igen. Ez a leggyengébb pontja az Altonak, mint egyébként a többi Suzukinak is. A tervezők egyszerűen nem törődnek a csomagtérrel. Felejtsük el a családi bevásárlást, ezzel a kocsival egyedül megy majd Tescoba anya, vagy apa, és úgy majd sikerül mindent hazahozni.

Kesztyűtartónak nem lenne kicsi

És ha már hátul tartunk. Nézzétek csak meg a fenti képet! Mik azok a fekete pöttyök a hátsó lökhárítón? Bizony-bizony, tolatóradar. Kicsi hímsovinizmust érzek, hiszen ilyen autókban nem szoktunk hozzá ehhez. Talán a Suzukinál azt gondolják, hogy a nők bénák és vakok? Vagy csak egyszerű kedvesség, az amúgy is jól felszerelt modellben? Ki tudja, mindenesetre Laczkó bá, a kocsmából hazatérve jól hallhatóan (gyk: részegen, üvöltve) megjegyezte:
– Fiam! Ugye az nem tolatóradar? Tudja mit? Nem is kell magának a csivava. Már így is tök egyértelmű, hogy maga bu… – és ebben a pillanatban vigyorogva összeesett…

A Suzuki Alto egy jó autó, és még nem is drága, de sajnos a körülötte lévő dögszag neki is csípi a szemét. A cikk elején kivesézett gazdasági okok miatt aligha lesz annyira meghatározó alakja a magyar utcák képének, mint a Wagon-R, az Ignis vagy a Swift.

Előny-Hátrány:
  • Divatos forma
  • Jó fogyasztás
  • Nagyon jó fékhatás
  • Nagyon hosszú váltóáttételezés
  • Az utastérben hangos motorzaj

Női szemmel – Dorka, 32 éves, 2 gyermekes anyuka

Sosem vezettem még Suzukit, és kifejezetten kellemes meglepetés volt. Bár kicsit keménynek éreztem a futóművét, más bajom egyáltalán nem volt vele. Vezettem már Porschét is, az még keményebb volt. 🙂
Praktikusnak találtam minden szempontból, amolyan ”kicsi a bors, de erős” érzésem volt vele kapcsolatban. A gyerekeket könnyedén belepakoltam, és én is elfértem, de ha a szüleim nem spóroltak volna le a lábaim hosszából 10 centimétert, ( 165 cm vagyok ) akkor már lehet, hogy kissé kényelmetlenül lettünk volna, de ebben nem vagyok biztos. Nagybevásárláson is voltam egy hypermarketben és nemcsak 2 hétre való nagy mennyiségű élelmiszert vettem, hanem készülve a tavaszra, sok-sok virágkaspót is, és igen, be tudtam tenni mindent a csomagtartóba.
A szín-autó-méret ( rózsaszín-Suzuki-pici) összeállítás még egy kellemes meglepetéssel szolgált, a férfiakat ez a „csomag” kifejezetten udvariassá és előzékennyé tette, ennyi elsőbbséget régen nem kaptam, mint ezt az autót használva.
A tolatóradar nagyon KELL, szuper, hogy van benne. Külön öröm volt, hogy bejártam vele Tolnát-Baranyát és az üzemanyagjelző alig moccant a hosszú hétvége alatt, pedig már szuggeráltam.
Ha valaki tényleg csak bevásárolni, oviba-iskolába, és dolgozni jár vele, akkor tökéletes választásnak tűnik.

 

Az Autómánia ezt mondta róla:

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

HIRDETÉS
Ohropax

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

This error message is only visible to WordPress admins

Error: There is no connected account for the user 6812719225 Feed will not update.

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű