Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Skoda Octavia teszt: felsőbb osztályba léphet?

A Rapid érkezésekor azon tanakodtunk, vajon milyen hatással lesz majd az Octavia életére? Most már tudjuk: kinézete ugyan alig változott, mégis jelentősen felnőttebb autó lett a Škoda újdonsága.

Közzétéve

ekkor


A bemutató alkalmával egyértelművé tették a hazai képviselet emberei: az Octavia, mint a Škoda újkori húzómodellje, továbbra is kiemelt helyet foglal el a szívükben. Mivel túl van a 3,7 milliós darabszámon, nem is csodálkozhatunk ezen, ám annyi azért ide tartozik, hogy az elhangzott nagy szavak ellenére valamelyest szűkebb terep jut a típusnak, mint eddig. Ezúttal ugyanis nem fut tovább az előző generáció válságmodellként, mint a legutóbbi modellváltás idején, hanem az olcsó, de tágas autó kategóriában önálló versenyzőt, a Rapid-ot indította a Škoda. A teszkó modell jelenléte viszont azt is jelenti, hogy az Octavia új vadászmezők után kell nézzen, már nem elégedhet meg azokkal a vevőkkel, akik olcsóbb, de tágasabb és azonos minőségű alternatívát keresnek Golf helyett. Szerencsére közben bemutatkozott egy rakás új kütyü a kategóriában, így van mire felvágni: a 3. generáció talán éppen abban különbözik leginkább az elődtől, és mellesleg a Rapidtól, hogy milyen sokféle extra érhető el hozzá. Így egy jobban felszerelt változat már nem csak méretében, de árcédulájában is a Passat-ot, vagy házon belül a Superb-et támadja. A tesztautónk például 9,5 millió forint listaáron, pedig nem is RS modell, csak egy jól felszerelt, dízel, automata Octavia. Ennyi pénzért azért már akad választék ellenfelekből, lássuk, mivel indul harcba a Škoda!

Az Octavia mindig is a méretekről szólt: mindkét előző generáció az aktuális Golf padlólemezen kapott helyett, ám a hátsó tengely mögött jelentősen megnyújtotta azt, hogy hatalmas csomagterével kedveskedjen praktikus autóra vágyó tulajdonosának. A VW csoport új időszámítása, azaz a sokat emlegetett MBQ építőkészlet bevezetése óta már nincs olyan, hogy „Golf padlólemez”, ám míg például a Leon ennek ellenére sem tér el nagyon a Nagy Testvér méreteitől, az Octavia tervezői kihasználták a lehetőséget, és mertek nagyot álmodni. Míg a 2. generáció milliméterre pontosan a Golf V tengelytávját tudta, addig a friss Octavia majdnem 5 centivel nagyobb teret ad a két tengely közt, mint a Golf VII. Mondjuk így sem lett első a kategóriában, de egyértelműen átlag feletti a 2686 mm. És ami szintén fontos, nem lett rövidebb a hátsó tengely mögötti rész sem, így a csomagtere szokás szerint akkora, hogy több időzónára kell bontani: ezúttal már 590 litert nyel el a hombár az ötödik ajtó alatt. Ez bizony továbbra is jelentős tényező, ráadásul a fent említett extra lista egy része is éppen ide céloz: számos praktikus kiegészítővel lehet kitölteni a teret. Rögzítő hálót és egyik oldalán könnyen tisztítható, másik oldalán csúszásgátló anyagú padlólapot a tesztautóban is találtunk, de itt még messze nem ér véget a kínálat. Maga az öböl egyébként mély is, hosszú is és széles is, így például szét nem szerelhető bútorok szállítására szinte alkalmasabb mint néhány kombi. Igaz, a mélység ára, hogy nincs szintbe hozva a hátsó üléstámlával a padló, támladöntés után lépcső akadályozza a hosszúkás és nehéz tárgyak – például lapra szerelt bútorok – becsusszantását.

A hosszú tengelytáv azonban nem a csomagtérben, hanem az utasfülkében érezteti igazán a hatását. Az Octavia hátsó traktusában akkora a lábtér, hogy elsőre azt hittem, már a Superbet veszélyezteti – azért amikor összevetettük eggyel, akkor látszott, hogy erről még nincs szó, de például egy Passat, vagy egy Mazda 6 nem tud ekkora teret hagyni a térdeknek. Mielőtt azonban óriásölésről kezdenénk diskurálni, azt azért érdemes kiemelni, hogy ez csak a hossz: szélességben még mindig alsó-közepes az Octavia, a felső-középosztály említett három versenyzője érezhetően vállasabb. Az új Octaviában talán éppen itt, a beltérben érződik igazán a fejlődés: míg a külső szinte alig változott, bent a futó Passat-ra hajazó cockpit, a szép betéttel díszített ajtók, az egyszerű, de minőségi kárpitozás és a bő felszereltség miatt kifejezetten nagyautós a hangulat – akarva akaratlan az imént említett hármas járt az eszemben, és nem a Focus, vagy mondjuk az i30. Pedig ezek is minőségi és tágas utasteret kínálnak, és akkor még a húsznál is több további ellenfelet nem kezdtük számba venni. Egy szó mint száz: az Octavia 3. generációja kifejezetten nagy lett, olyannyira, hogy minden eddiginél jobban feszegeti a kategória felső határait.

Ezt a méretet már a 4,6 millióért megkapható alapmodellben ott találjuk, és az előző generációnál ezt sokan ki is használták – számos autó hagyta el a létező leggyengébb motorral a szalont, hiszen amúgy sem a sportosságáért választották családi igáslónak, vagy éppen cégautónak. Csakhogy az Octavia immár alapmodellként sem feltétlenül olcsó, legalábbis a listaárakat böngészve van ennél lejjebb is a kategóriában. Igaz, ebbe a harcba kár is belemenni: az állandó akciók és a hosszú extra listák miatt igen kevés autó van, amely valóban a listaáron menne el. Elég az hozzá, hogy már ez a belépő ár, és a hozzá tartozó turbós motor – merthogy immár nincs szívó verzió Octaviából – is jelzi, a méretes, de lassú tankcsapdák kora lejárt. A tesztautó esetében azonban ehhez az alapárhoz képest majdnem 5 további milliót elkölt a gazdi, úgyhogy hagyjuk is a belépő modellt. Ez a prémium verzió ott kezdődik, hogy nagy és erős dízelt kapunk, DSG-vel: a 2.0 TDI 150 lóerős változatban költözött az orrba, ami nem kicsinység. Személyes szál, hogy anno 2005-ben, amikor a 2. generáció bemutatkozott, abból is éppen egy jól felszerelt, 2.0 TDI modellt vezettem először. Persze az a dízel még PD, azaz adagoló-fúvókás volt, de hát ennek immár 8 éve. Hogy milyen volt? Az Autómánia archívumából ez is kiderül.

Meg kell mondjam, amikor ezt a videót kutattam, először jó pár évvel később kerestem. Az előző Octavia formája ugyanis nagyon eltalált, szerintem ma is frissnek tűnik, pontosabban: újnak nem volt az a falrengető avant-garde, de nem öregedett egy napot sem, pedig 8 éve velünk van. A lányom is 2005-ben született, aztán már másodikos lesz szeptemberben. Éppen emiatt nem is zavar különösebben, hogy kívülről az új verzió nem sokat változott, éppen csak annyira rajzolták át, hogy egyből feltűnjön, ez újabb. Belül viszont teljesen más a helyzet: bár az akkori tesztautó is jól felszereltnek számított, mégis egyszerű, már-már pórias a beltér hatása, a vaj bőr ellenére. Ez az, amiben az újdonság több hosszt ráver: az utastérben ücsörögve simán elhittem, hogy ez egy komoly kocsi. Minőségi anyagok, kidolgozott formák mindenhol, és roskadásig van rakva kütyüvel, melyek ráadásul átgondoltak és jól működnek, mi több, szépek a kijelzők is. Csak azt sajnáltam, hogy a nagy extrázásban specifikus ájfón csatlakozó is került bele a széria USB helyére, így sima pendrive-ról nem tudtam zenét lejátszani, az egyébként egész tűrhetően szóló hifin. Kiválóan jelzi a cseh mérnökök szándékát, hogy a műszerfal és jó pár kapcsoló egy az egyben a futó Passatból érkezett, csak a tipográfiát alakították Škodásra – apropó, én nem szeretem ezeket a körben álló számokat, de mivel van digitális sebességkijelzés is, szükség esetén helyettesíthető. A cockpit tehát elhiteti velünk, hogy ez egy jó autó, de mi van, ha elindulunk?

Szintén 2005-ben a kombi Octaviában már benne volt az akkoriban éppen forradalmi újdonságnak számító DSG. Nagyon illett az 1.9 TDI és az Octavia karakteréhez, és az elmúlt években sem halkult a dicsőségét zengő kórus hangja, így nem is csodálkoztam, hogy ebben a tesztautóban is ott van a három betű a váltókaron. Annál nagyobb meglepetés, hogy messze nem váltott olyan finoman, és gyorsan, mint emlékeztem: mintha nem is ugyanaz a szerkezet lett volna. Lehet, hogy tényleg nem? A helyzet azért nem tragikus, összeszoktam a kocsival pillanatok alatt és a váltások is finomodtak ahogy a pedálkezelésem alkalmazkodott a kocsihoz. Van egyébként az extrák közt üzemmód-választó is, melyben komfort, sport és takarékos beállítások közt válogathatunk, és ezek hatással vannak a gázpedál, illetve a váltó programjára is, meg még persze másra is, mint például a légkondi működésére. Ami viszont mindig állandó, az a 2 literes dízelmotor az orrban, és ebbe a gépbe nem igazán tudtunk eddig sem belekötni: Passatban, és A3-ban is rendben volt, itt is kulturált, de erős, és még takarékos is. Sok várossal, légkondival, majd egy 300 kilométeres autópályás-országutas körrel végül 6,7 literre jött ki a fogyasztás, aminél már láttunk kevesebbet is ugyanettől a motortól – ebből is látszik, mennyit számítanak a körülmények és a vezető odafigyelése. Ami viszont óriási meglepetésemre nem vizsgázott igazán jól, az a futómű. Természetesen semmilyen veszélyes hibája nincs, a kocsi úttartása messze túlmutat a megengedett sebességtartományokon, ám a csillapítás, a futása közepes és rossz utakon nem az igazi. Míg ugyanez az elől MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű a Leonban kifejezetten komolynak tűnt, addig a jelentősen hosszabb tengelytávú Octaviában valahogy éppen ez lógott ki lefelé, ez volt az a pont, ahol azt éreztem, 9,5 millióért ennél azért kevésbé kéne ráznia – sok 5 milliós kocsiban ügyesebb futómű van, a 9 milliós ellenfelek közt meg gyakorlatilag mindben. Talán jobb lenne, ha nem csak motorerőre adná a VW az igényesebb hátsó többlengőkaros megoldást, hanem egyszerűen be lehetne jelölni az extra listán – az Octaviából hiányzott.

Elég sokat emlegettem ezt a 9,5 millió forintot – nem véletlenül. Az i30 kombi tesztjében összeszedtem jó pár ellenfelét: az Octavia csomagterével a többiek amúgy is csak kombiként tudnak versenyezni, nézzük meg azokat. Közepesen erős dízelmotorok, kombikasztni, jó felszereltség, az árak mégis megállnak 7 millió körül, amihez ha hozzáveszünk egy automatát, akkor is még bőven 8 millió alatt maradunk. Persze az erősebb motor sokat számít, de ennyit? Fog a használt piacon is 15-20%-kal többet érni? Vezetésben persze jó a több lóerő, de sem a 105 lóerős Leonban, sem a 115 lóerős i30 kombiban nem éreztem gyengének a motort – ekkora bódéhoz, ilyen sebességhatárok és forgalom mellett ennyi is bőven elég.

Összegezve, az Octavia felnőtt: immár nagyon komoly autó benyomását kelti méretében, árában, felszereltségében, anyagválasztásában és designjában is, egyedül a futóműve hagyja cserben. Ám ez a hiba, illetve a tény, hogy ennyi pénzért alig rosszabb felszereltséggel lehet egy kategóriával feljebb is autót venni, azt mutatja, hogy ez a konkrét verzió már drága: meglepődnék, ha lenne élő ember, aki ennyire a tetejéről akarna szemezgetni az Octavia listájának. Egyel gyengébb motorral, valamivel alacsonyabb felszereltséggel azonban nagyon komoly versenyző lehet a Škoda, és mivel immár nem csak a csomagtér, de az autó összes mérete a kategória tetejét feszegeti, aki mindennél többre tartja a tágas tereket, nem árt, ha vet rá egy pillantást. Csak az opciós listával bánjon óvatosan, mert ijesztő szám lehet a vége.

 

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HIRDETÉS
Siren7

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű