Csatlakozz hozzánk
Ohropax 800x

Kirakat

Összement a mosásban – makett Celicát „teszteltem”

Közzétéve

ekkor

Mint ahogy azt lassan már megszokhattátok, igyekszem minden hétvégén mutatni valami olyan elfoglaltságot, ami kicsit változatosabbá teheti az otthon töltött napokat. Volt már itt minden: rajz, filmek, játékok, fából faragott Land Cruiser, most azonban egy teljesen saját kontentet hoztam. Ha van bennetek minimális makett-véna, akkor simán megér egy próbát!

Még tavaly jött az ötlet, hogy szívesen látnám a számomra legkedvesebb, családban megfordult autókat a polcon is. Az egyik közülük egy Mazda 323 BD GT volt, ami sajnos már nincs meg, de a mai napig lázasan kutatom, hátha találok valahol egyet. A másik pedig egy Toyota Celica, ami – ha nem is GT-Four, de – itt áll a garázsban és rendszeres használatban van. A két kedvenc tehát adott volt, már csak meg kellett találnom a kicsinyített másukat…

Legyen kész, vagy dolgozzak meg a végeredményért?

Ezen a kérdésen nem sokat gondolkodtam, mert egyrészt „előrecsomagolt” változatban nem is találtam meg őket, másrészt mégiscsak úgy az igazán szép, ha magunk küzdünk meg az építéssel. Ugyan 15 éve nem volt makettkészlet a kezemben, mégis úgy döntöttem, hogy egyszerűbb változatokkal ugyan, de megpróbálkozom velük. Könnyen építhető makettek után kutattam, amiket festeni sem muszáj – elég béndzsa vagyok benne, szóval ezt a részét inkább kihagytam volna. Japán autók lévén pedig japán készleteket is kerestem, és nagy szerencsém volt, mert megtaláltam mindkettőt, ráadásul erősen leakciózva.

A Toyota Hasegawa, a Mazda Aoshima készlet, a dobozuk gyönyörű

Megérkeztek, aztán fel is kerültek a polcra, csak éppen nem úgy, ahogy azt elterveztem, hanem szépen bedobozolva. Soha nem gondoltam volna, hogy egy átkozott világjárvány kell ahhoz, hogy levegyem őket onnan…

Úgy matekoztam, hogy a Celicával kezdek, mert milyen jó lenne már egy közös kép a kicsiről és a nagyról – ez az elképzelés aztán olyan motivációs löketet adott, hogy egyik éjszaka hozzá is fogtam az építéshez.

A „lapraszerelt” készlet darabjait lépésről-lépésre pattintottam ki a helyükről, kezdve az utastérrel, ami igazán jó móka volt. Mivel makettragasztóm nem volt, ezért kétfajta gyorsragasztóval dolgoztam, az egyik nem volt annyira hatékony, mint ahogy vártam, a másiknak meg a szimpla gőze nyomokat hagyott a műanyagon, szóval észnél kellett lenni. De azért szépen-lassan kezdett összeállni a kép…

Az egy darabban lévő szélvédők/üvegek beillesztésével rengeteget kínlódtam, mert nagyon merev volt az anyag, a ragasztás ellenére is hajlamos volt kipattanni a helyéről, egyszer pont akkor döntött így, amikor az utastérrel már szépen összeillesztettem. A futómű és a kipufogórendszer megint egy könnyedebb, szórakoztatóbb feladat volt, az első futómű mozgatható alkatrészei ügyesen lettek megoldva. Aztán az alváz-karosszéria összeillesztés ismét eredményezett néhány fejvakarást, egyrészt nem illeszkedett tökéletesen, másrészt hajlamos volt néhány olyan elemet ledobálni az összeházasítás közben, amik nem ragasztóval, hanem pattintással kerültek a helyükre.

Végül aztán ez is megoldódott, jöhettek a kerekek, és ennél a pontnál csaltam egy kicsit, mert a tárcsafékeket kihagytam (amúgy sem látszanak), mivel egyszerűen olyan kicsi kapcsolódási felületet hagytak a kerekeknek, hogy azok rendre lepottyantak a kis gumigyűrűjükről.

Ezután következtek az első-hátsó lámpák (legnagyobb bánatomra a bukólámpák nem nyithatóak – ahogy az ajtók sem), a visszapillantók, azon mondjuk jót nevettem, hogy az antenna takarófüle akkora volt, mint a tanksapka, és gyakorlatilag egymásba is nőttek. Amit nem igazán értettem, hogy néhány apróságot, mint például az ablaktörlőket, vagy a hátsó szárnyat miért szürkében adták hozzá, utóbbit fel sem tettem, mert roppant bután állt volna rajta. A külső-belső „matricákat” úgy kellett kivágni és felragasztani (műszerfal, külső dekorok), abból is kihagytam néhányat, öntapadósként sokkal jobb lett volna.

Ugyanakkor e néhány bosszúságtól eltekintve bőven megérte azt a párezer forintot, amennyibe még tavaly került, de 11 ezerért – ennyiért láttam mostanában – már nem biztos, hogy olyan jó bolt.

Nagyjából 4-5 óra alatt megépíthető, és még így, festetlenül is egészen elégedett vagyok az összképpel. De ami a legjobb, hogy a nagy együttállás is megvalósult végül, ezekért a képekért pedig mindennél jobban tudok rajongani:

Mostanában a Mazdát is megépítem, szóval folytatása várható a sztorinak. Az lenne a nagy durranás, ha azt is be tudnám állítani egy 1:1-es BD GT mellé. Álmodozni szabad…

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

HIRDETÉS
Ohropax

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

This error message is only visible to WordPress admins

Error: There is no connected account for the user 6812719225 Feed will not update.

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű