Csatlakozz hozzánk
Ohropax 800x

Hírek

A hó fogságában 1. rész

Megbénult az ország a márciusi hidegfront miatt. Járhatatlan utak, veszteglő autók, didergő családok, elakadt mentőegységek, ideiglenes szállások, egyszerű utazásból horror. Egy félbeszakadt utazás krónikáját olvashatják.

Közzétéve

ekkor

A március 15-i ünnepségek nagy része elmarad a csütörtök hajnal óta tartó havazás miatt. Az ország nagy részén még most is esik, a viharos szél pedig áthatolhatatlan hótorlaszokat emel. Péntek reggelre több mint harminc település vált megközelíthetetlenné, közel kétszáz út járhatatlan, több ezren rekedtek az utakon, majd’ ötvenezren maradtak áram nélkül. A rendkívüli időjárási- és útviszonyok miatt a Komárom-Esztergom Megyei Védelmi Bizottság 2013. március 18-ig megtiltotta a közlekedést Kisbér, Komárom, Oroszlány, Tata és Tatabánya és térségeik területén. A Távirati Iroda eddig nem adott ki új híreket, a legtöbb hivatalos szerv honlapja nem frissül, a katasztrófavédelem munkatársai elérhetetlenek. A Tesztauto.hu olvasói azonban személyes élmények alapján értesülhetünk az aktuális hóhelyzetről, hiszen kolléganőnk Kristóf Nóra, pont a Komárom-Nagyszentjános- Bábolna Bermuda háromszögben tűnt el. Az ő beszámolója következik. 

Délután egykor mosolyogva pattantam fel az irodába; indulok síelni! Az úti cél Obertauern, Ausztria. Távolság: 490 km. Tettestársaimmal, Noémivel, Balázzsal és Ágival némi fejtörést követően sikerült a legfrappánsabban megpakolni útitársunkat, egy 2006-os 1.3-as, félautomata (vagy nem tudom a típusát )Mitsubishi Coltot. Annak ellenére mennyire picinek tűnik az autó, örömmel konstatáltuk, hogy 4 felnőtt kényelmesen elfér benne. A lécek, cipők, botok és egyéb elengedhetetlenül fontos kellékek a tetőboxban kapnak helyet. Délután 3-kor jókedvűen, az utakról szóló rémhíreken nevetgélve útra keltünk. A gps 21.30-ra jelzi érkezésünket. Mit sem sejtve kanyarodtunk fel az M1-es autópályára és a szemerkélő hóesésben dalolászva, kellemes tempóban haladtunk. 30 km-t sikerült megtennünk, amikor saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, amit addig csak a rádióban hallottunk. Beállt az autópálya. Akkor még naivan azt hittük, ez csak néhány kilométer és pikk-pakk vége. 1 óra álldogálás után – nem élve a leállósáv csábításával – az ott haladókkal ellentétben, revideálva álláspontunkat, hirtelen felindulásból, a velünk szemező tatai kihajtón elhagytuk a süllyedő hajót. Gondoltuk mi. Az 1-es úton, Komárom irányába 30 km/h őrületes sebességgel, de haladtunk.
Hókotró még mindig sehol, ellenben erősödő havazás, szürkület, jégborda az volt. Az egyhangúságot kisebb pihenőkkel törtük meg, hogy a szélvédőt és az ablaktörlőt megtisztítsuk az azonnal jéggé fagyó csapadéktól. A hangulat továbbra is töretlen volt, hisz megyünk síelni. Azonban semmi sem tart örökké…. Amint elhagytuk Komáromot, kezdtünk fellélegezni, és az autópályára való visszajutást tervezgettük. Ekkor újabb meglepetéssel kedveskedett nekünk a Közút (nem)kezelő. Kisebb-nagyobb hóátfúvások között, orkán erejű oldalszélben, egyre erősödő havazásban egyszer csak megállt a forgalom. Ez 3 órán keresztül így is maradt. Közben ránk sötétedett, majd az ablakunkon a polgármester kopogott. „Megnyitottunk két melegedőt Ácson, kérem, menjenek oda, mivel körülöttünk az összes utat lezárták, a kamionok műszaki mentése 5-6, de akár 10 órát is eltarthat.” Mit volt mit tenni, kikerekedett szemekkel, buzgón pislogva célba vettük Ács települését.
Kis autónk komoly feladatot kapott, mivel a leterelt főútról ő volt a mellékút királynője. 30-40 autó követett bennünket, a felelősség óriási volt, minden szempár a Coltra szegeződött. A melegedőt ugyan elsőre nem találtuk, viszont havat, jeget, hóval fedett árkot igen, amibe szépen bele is csúsztunk. A félautomata váltó ilyenkor nem nagy segítség, hiszen azt csinál, amit ő jónak lát. Gyorsan az autónk segítségére siettünk. A kisebb ijedtség ellenére, gyors volt a helyzetfelismerés. Még gyorsabb parkolás, látogatás a melegedőn, forró tea. Tornaterem, elcsigázott, átfagyott és kimerült utazók, akik szintén Ács metropoliszának vendégszeretetét élvezik. Halkan szállás után érdeklődünk, de sajnos a hely nincsen felkészülve ilyen mértékű invázióra. Tábori ágyak és matracok ugyan vannak, azonban a nagy érdeklődésre való tekintettel, minden hely elkelt. Kis csavar a történetben: időről-időre a falu teljes áramellátása is szünetel. Mi már csak nevetünk az egészen, forró teát kortyolgatunk a helyi vendéglőben közel három órája, válaszolunk az aggódó telefonokra és várjuk a hajnal híreit. Asztalunkat ággyá alakítjuk, lassan elszenderedik ez a hó által verbuválódott kis család és együtt bízunk abban, hogy Holle anyó kegyes, a Közútkezelő pedig villámgyors lesz és zöld utat kapunk vesztegzárunkból.
04.57 perc van. Összeomlott az Útinform oldala és állítólag hétfőig senki sem mehet sehova. Remélem, hogy ez csak egy városi legenda. Jó itt a hajléktalan szállón. Fűtés kevés, csak orkán erejű szél. Egy órát aludtam. Lassan megírom a második fejezetet is. 

Itt az ígért folytatása

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Népszerű