Csatlakozz hozzánk
Halálos Iramban

Hírek

A hó fogságában 4. rész

Lassan kiszabadul az ország nagy része a hó fogsága alól, azért sajnos még mindig vannak olyan települések, amiket nem lehet elérni. Rögtönzött riporterünk azonban végre el tudott indulni és néhány szóban elmeséli, mit tapasztalt útközben.

Közzétéve

ekkor

A hóhelyzetről folyamatos tájékoztatást kapunk, amiket mi is közlünk veletek és időközben kolléganőnk is elhagyhatta Ácsot. Ő már otthon van, igaz egyelőre a szüleinél, de reméljük mindenki más is hazaér, akik az utakon töltötték az elmúlt napokat.

Hazaút a kényszerpihenőről

Délután 5 órára vártuk a polgármester által délelőtt ígért híreket arról, hogy mikor és merre
folytathatjuk utunkat. Számtalan egymással ellentmondásban álló információt hallottunk a
helyiektől, az autópályán ragadt ismerőseinktől, illetve a televízióból, de ezek nem segítettek a döntésben. Induljunk vagy maradjunk? Elgondolkoztunk azon, hogy ha az utakon veszteglő 8000 utastársunk mind egyszerre indul el, hány másodperc alatt alakul ki majd a csütörtökihez hasonló helyzet? A folyamatos posztolásoknak köszönhetően a segítség az interneten keresztül érkezett: Németországból. Ági és Balázs rokonai összekötöttek bennünket megmentőnkkel, az ácsi körzeti orvossal. Sanyi bácsi fél 6 körül látogatott meg minket ideiglenes otthonunkban. Gyors búcsú a még ott várakozó sorstársainktól, az iroda felszámolása és indulás Sanyi bácsiék otthonába. Hihetetlen szeretettel fogadtak minket feleségével, Judittal. Az elmúlt két napban először megnyugodtunk és fellélegeztünk egy picit. Megérkezett Emmi néni is, aki szintén a befogadók között volt, Noémivel mi nála töltöttük az éjszakát. Ezúton is köszönjük szépen, hogy újra mosolyt varázsoltak az arcunkra, és feledtették velünk egy picit az elmúlt órák nyűglődését. Egy felbecsülhetetlen értékű forró zuhanyt követően, meleg ágyban hajtottuk álomra a fejünket. Elcsigázottan, de optimistán ébredtünk, azonban ez a tévé bekapcsolásáig tartott. 
Az M1-es autópályát lezárták, mivel elkezdték visszaszállítani az ott hagyott autók tulajdonosait. Marad a kedvencünk, az ominózus 1-es út. Némi tanakodás után gyors döntés, búcsú és indulás. A hófalak között csalinkázunk a jégbordás úton és elképedve figyeljük a velünk szemben álló, 40 km hosszú kocsisort. Mi 20 km/h sebességgel araszolgatunk, de egyszer már 80 km/h-ra is felgyorsultunk. Miközben ezeket a sorokat írom, csendben és kimerülten döcögünk hazafelé összkomfortos kis Coltunkban. Szeretteink, akik tehetetlenül végigaggódták az elmúlt napokat és igyekeztek bennünk tartani a lelket, nagy erőkkel készülnek meggyötört kis csapatunk fogadására! Aztán Tatától megváltozott a kép. Már a másik oldalon sem álltak sorban az autók és az út is csak vizes volt. Egészen Biatorbágyig simán haladtunk, ahol a szüleim laknak. Pihenünk egy kicsit, eszünk finom hazait és 3 óra magasságában indulunk tovább. Vagyis nemsokára kiderül az is, hogy mi a helyzet Biatorbágy és Budapest között!

A történethez kiegészítésként hozzáteszem, hogy Budapesten szárazak az utak, egyedül a magasan fekvő kerületekben van még olyan szakasz, ahol kevés hó borítja az aszfaltot. A közlekedés normális, bár csak a II. és VI. kerületben jártam, illetve a Margit-hídon hajtottam át. Ezeken a szakaszokon biztos nincs fennakadás.

Budapesten hamar eltűnt a hó nagy része!

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HIRDETÉS
Siren7

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű