Csatlakozz hozzánk
Volvo Galéria

Tesztek

A dízelekkel mi legyen? – Volvo XC60 2.0 B4 MHEV Inscription AWD teszt

A svéd gyártó kimondottan jól határozta meg a célközönséget. Szorítkozzunk most csak a Volvo XC60 palettájára, főleg azért, mert nem is olyan régen teszteltük a többi változatot is

Közzétéve

ekkor

Talán úgy kellett volna a címet, hogy „A dízelekkel mi lesz?” – már csak azért is, mert a „legyen” az egy részben szubjektív kifejezés, amit az  Volvo XC60 gyártója és a közönség pozitív vagy negatív értelemben használhat.

Ott van viszont az EU, ott vannak a kibocsátási adatok, és az ebből fakadó szabályozások, melyek a „legyen”-t „lesz”-szé ütik, gyúrják, egyenesítik, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Ez így kicsit körmönfont, de talán körülírja a dízel-boszorkányüldözés körüli problémákat. Ugyanis kvóták ide, normák oda, egy kéttonnás, guruló kanapé, lágyhibrid dízellel (a benzinesnél amúgy alacsonyabb CO2 kibocsátással és fogyasztással), hosszú utakra még mindig az egyik legjobb választás.

A Volvo kimondottan jól határozta meg a célközönséget. Szorítkozzunk most csak az XC60 palettájára, főleg azért, mert nem is olyan régen teszteltük annak Recharge változatát. Az egyértelműen az ingázókra helyezte a hangsúlyt, míg esetünkben a városi, araszolgatós tempóból kiszabadulva találhatjuk meg igazán a számításainkat.

Hosszú utak, mégis pihentető vezetési érzet: ebben partner az XC60

„A sokoldalúság új arca” – hirdeti oldalán az XC60, és igazat kell neki adnom, ugyanis azt az autótípust testesíti meg, amivel bármikor és bárhová elindulhatunk. Nem kell félni, hogy nem fér be a harmadik bőrönd, az 1100 kilométeres hatótávval pedig egy Budapest – Berlin gond nélkül lehozható. Tekintélyes, de könnyebben manőverezhető, mint nagyobb márkatestvére, konzervatív, távolról sem hivalkodó, mégis elegánsak és jól felismerhetőek az olyan Volvós stílusjegyek, mint például az első és a hátsó lámpatestek.

Ugyanazon platformra épül, mint az XC90, mégis jóval atlétikusabb az összkép

A belső hangulatvilágról már nem fogok kisesszét írni, kevés különbözőség van az egyes modellek között, elég egyet megnézni, ha az megtetszik, a többi is tetszeni fog. Az utastéri színek között válogathatunk, a kristály Orrefors előválasztó pedig a magasabb felszereltséget tükrözi, de a variálhatóság így sem a legerősebb oldala a Volvóknak.

Nem is feltétlenül kell, hogy az legyen, mert a komfort teljesen elviszi a fókuszt. Igyekeztem most más perspektívából is megmutatni a vezetőülést, talán így jobban látszik, hogy az elektromosan állítható támaszok mennyire masszívan körbeölelik az ülőlapot és a hátlapot is. A combtámasz kell és jó, ugyanakkor 14 ezer kilométert követően már volt egy kis holtjátéka. Ha már itt tartunk, a minőség általánosságban ugyan rendben van, de apróbb bökkenők akadnak, amik ennél az árkategóriánál már nem túl szerencsések. Ilyen a kormánybőrözés idő előtti fényesedése, vagy a könyöklő feletti faroló túlzott illesztési hézagjai.

Aki ebben nem találja meg a kényelmet, az gyaníthatóan máshol sem fogja.

Hátul is a kényelemé a főszerep, a csomagtér 40 literrel nagyobb, mint a Recharge esetében

Az Inscription szint nagyvonalú, lehet is, hiszen árban 2,5 milliót ver rá a belépő Momentumra. Ami viszont óriási pozitívum, és talán már írtam korábban, de nem lehet elégszer ismételni: a biztonságot nem felszereltségi szint alapján méri a Volvo. A vezetőtájékoztató rendszertől kezdve az On Call-on át az oldal/térd/függönylégzsákokig jár minden, a lista szinte végtelen. Nem véletlen, hogy az Euro NCAP tesztsorozatán a felnőttvédelemre 98%-ot (!) kapott az XC60.

Persze lehet ilyen-olyan opciós csomagokkal cifrázni, ezek közül szerintem leginkább a 360 fokos kamerarendszernek (413.000 ft) meg a kiterjesztett garanciának (200.000 km-ig 580.000 ft) van komolyabb létjogosultsága, a majdnem 1,3 milliós Bowers & Wilkins audiorendszernek, meg a 900 ezres légrugózásnak már kevésbé.

Ez még a korábbi rendszert kapta, viszont az Android Auto ezen is jól működik

Minden tesztben megemlítik, én is megteszem: a B jelölésű dízelek ne kavarjanak meg senkit, így hívják őket, csakúgy, mint a benzineseket. A paletta mindössze két tagot számlál, egy 197 és egy 235 lóerős, egyaránt kétliteres és mild hibrid motort, 8 sebességes automatával párosítva.

A 48 voltos rendszer tisztán elektromos üzemet nem tesz lehetővé, viszont ahol tud, ott segít, így aztán a gyári 5,7 literes vegyestől mindössze 6 decivel tértem el: a 6,3-ban több volt a város, a másik nagyobb átlagomban, ami 5,9 liter volt, meg inkább az autópálya. Bármelyiket is nézzük, ezek korrekt számok, a korábbi D4 ennél valamivel (kb. 1-1,5 liter) étkesebb volt.

A CO2 kibocsátási szint 157 g/km-ről 142-re csökkent, de ez még mindig nem lesz elég

Hiába ez a gyengébbik motor, a dinamikája teljesen megfelelő, a 0-100-as gyorsulás 8 másodpercbe kerül, a vége, ahogy az minden Volvónál egységesítve lett, 180 km/óra. A dízelmotor a nagyobb gázadásokat leszámítva odabenn szinte észrevehetetlen, kívül azért hallatszik a kétliteres surrogása, de ezzel együtt is rendkívül kulturált összbenyomást kelt. A futómű ügyesen bánik az úthibákkal, a start-stop rendszer néma pontossággal dolgozik. Ezek után minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy pihentető élményt ad az XC60 vezetése.

Így a teszt végéhez érkezve szerintem már nyugodtan elárulhatom – bár eddig sem volt nagy titok-, hogy ezt az XC60-at kifejezetten én kértem. Egyszerűen azért, mert az előző, Recharge változatot követően kellett egy alapközelebbi verzió, aminek köszönhetően kiderült, hogy mi alapján építette fel a típusválasztékot a Volvo. Ne felejtsük el hozzátenni, hogy a kettő között kisautónyi árkülönbség van, nyilván olcsó modellről így sem beszélhetünk, de a 16,2 és a 20,5 között emiatt akad egy hosszú gondolkodásnyi, plusz még egy célközönségbeli szünet is.

A kérdés viszont továbbra is nyitott: mi legyen a dízelekkel? Mert bármennyire is haladunk előre az elektromobilitás zöld dzsungelében, és hiába jönnek ki egyre-másra a gyártók a hosszabb távú emissziómentes tervekkel, bizony kár lenne, ha az ilyen, klasszikus vonalat erősítő, nagybetűs utazóautók teljesen kikopnának.

A teszt megjelenését a Volvo Galéria Budapest támogatta!

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

HIRDETÉS
FANTIC E-BIKE

Facebook

Instagram

HIRDETÉS
Volvo 300×250
HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű