Fiatalokra szabva – Hyundai Bayon 1.0 T-GDI Prime teszt

Erősnek kell lennem. Imádom a szóvicceket. De megígértem magamnak, hogy egyetlen szörnyű poént sem fogok elsütni a nevével kapcsolatban. Pedig legalább tíz ilyen van most a fejemben. Helyettük inkább leírom, hogy honnan is jött az elnevezés: a Bayon egy 12-13. században épült, gazdagon díszített khmer buddhista templom Angkorban, Kambodzsában. Hogy miként lett ez egy autó neve, arról halvány fogalmam nincs, de annyi közük bizonyosan van egymáshoz, hogy a Bayon is gazdagon díszített. És ebből is fogunk kiindulni mai tesztünkben.

Ugyanis az teljesen egyértelmű, hogy a Hyundai újdonsága megjelenésével leginkább a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, hiszen bár az i20-szal közös alapokon nyugszanak, a Bayon a legkevésbé sem akar konzervatívnak tűnni.

16-osak a kerekek, kisebbnek látszanak

A stílusváltás ugyanakkor számomra inkább egyfajta próbának tűnik a Hyundai részéről, hiszen ha a magasabb ár ellenére beválik, akkor vélhetően ezt a vonalat fogják továbbvinni. Ami egyébként kisautós szempontból kellően merész,  ha pedig a mikro SUV-k/crossoverek szemszögéből nézzük, akkor még az iszonyatosan sűrű mezőny ellenére is van esélye kitűnni.

Eleve nagyon ügyesen megtestesíti a mini-bokorugró formát: körbeműanyag, egész komoly hasmagasság (csak ezen a ponton 2,5 centit ver az i20-ra), csapódó tető, lendületes oldalforma. Elölről hasonlóan pofás, külön tetszett, hogy kicsit visszanyúltak a kilencvenes évekbe, a logó fölötti műanyagsáv T18 Celica feeling, csak itt már nem fut végig, hanem a nappali menetfénybe torkollik. A főfényszóró alatta cápaalakzattal fenyeget, az egészet pedig egy lefelé biggyeszkedő, szintén kicsit Toyotás hűtőrács keretezi.

A hátsó egy fokkal már megosztóbb, itt a hatalmas, W-formából kifaragott, fekete műanyag csomagtérajtó, plusz a középen húzódó prizma, és a végeiben szinte eltörpülő lámpa érvényesíti akaratát. Arányaiban mindazonáltal jól eltalált, akár egy kombit is el tudnék belőle képzelni ugyanezzel a kialakítással, némileg megnyújtva.

Nem csupán kívülről érződik az igyekezet, odabenn is kellően modern hatást kelt a Bayon. A helykínálat ráadásul elöl és hátul is kimondottan jó, igaz az első sor ülései kicsit magasan peremezettek, olyannyira, hogy még a kézifék is hajlamos beleakadni. Amúgy ugyanaz a vezetői környezet jellemzi, mint nagyobb márkatársát, a Tucson-t, sem a kormányon, sem a kijelzőkön nem spóroltak. A csomagtér a maga 400 literes alap űrtartalmával mintegy 50 litert ver az i20-ra, de még a Konára is 40-et.

1200 literes, síkpadlós bővítésével kimondottan jól pakolható a Bayon

Persze tegyük gyorsan hozzá, hogy a Prime felszereltség nagyon messze van az alaptól, az árral viszont még kicsit várjuk, érdemes kicsit körülnézni, mielőtt az anyagiakra térünk. Kimondottan pozitív volt például az utastéri műanyagok kialakítása, hiába kopogósak ugyan, mégis látványosan futnak végig a pulton, de említhetném a belső kilincset is, ami szintén plasztik, de a kellemes tapintású, fényes fajtából, és akkor a puha könyöklős ajtóbelső kék hangulatvilágítását még nem is említettem.

Középen persze elviszi a show-t a 10 colos érintő, amely nagyon is korrekt felbontást garantál a tolatókamera esetében is.  A digitális műszerfal sokszínű, testre szabható, informatív, ám alapáron ezeket sajnos hiába várjuk, maradnak az analóg műszerek, és a monokróm minikijelző a rádiónak.

Némi hiányérzet azért itt is adódhat a csupán egyzónás klíma miatt, illetve téli csomag hiánya szintúgy fájó pont, úgy meg aztán pláne, hogy csak a Premium szinthez lehet kérni. Dicsérendő viszont a biztonsági arzenál: alapáras az automata fényszóró, a (kissé rámenős) sávtartó, a visszagurulásgátló és a tempomat is, illetve ebben a változatban már van első-hátsó radar is a kamera mellett. Tesztautónk ugyanakkor nélkülözte az opciós listán elérhető sávkövető rendszert és a holttérfigyelőt. Az Euro NCAP tesztjén amúgy 4 csillagot ért el a Bayon, ami nem rossz eredmény, de lehetne még csiszolni, főképp az asszisztenciákat, mely csupán 67%-ot kapott.

Azt kell mondjam, a Bayon karakteréhez illik még a háromhengeres motor is. Igaz a rezonancián lenne mit faragni, mert hidegindításnál még a hátsó ajtó is mozog, de azt követően már kulturáltabb arcát mutatja az egyliteres T-GDI. Főleg ha azt is hozzávesszük, hogy a hatsebességes váltó fényévekkel finomabb konstrukció, mint az 1.25-ös szívóhoz kapcsolódó ötös, amit az i10-ben már megismerhettünk. Ha már az MPi, a négyhengeres 84 lóereje itt már vélhetően elég soványka lenne, háromhengeresből van még automata változat és 120 lóerős lágyhibrid is, természetesen jelentős felárral.

Esetünkben a 100 lóerő mindenre elég, a Sport mód talán kicsit felesleges, és szerintem ECO nélkül is sikerült volna hoznom a 6 liter körüli nagy átlagot. A százas sprint 9-10 másodperc körül van, a 170 Nm elégnek tűnik, ritkán erőlködik, forgatásra lelkesül, hangosodik, és megremeg, pályatempónál meg aztán pláne. A vége 185 km/óra, de ezt – német autópálya híján – nem próbáltuk.

A vezetési érzet összességében rendben van, a kormány jól szervózott, magasabb tempónál azonban itt is van egy kis remegés, mint ahogy az egész bódéban körülöttünk. A futómű szépen dolgozik, ahhoz képest, hogy a kategóriában leginkább az olcsóbb felfüggesztésekkel találkozhatunk.

És akkor jöjjön az ár, ami az alapot és az akciót nézve, 5,6-ért nem tűnik soknak, de a Prime 7-ért, az erősebb MHEV pedig 7,8-ért már elég húzós, és akkor ehhez még mindenféle csomagot is társíthatunk, szóval ez még feljebb is kúszhat. Van azonban egy Limited változat is, ha úgy tetszik, ez a bevezetőmodell – 6-ért a szívóval, 6,4-ért a turbós benzinessel. Talán ez állhat legközelebb az igényekhez, de ugyanitt a Kia Stonic is megtalálható, jóval kedvezőbb árfekvésben, és nem ő az egyetlen konkurens.

Amennyiben az eladásokat vizsgáljuk, ugyan a Bayon kezdi felvenni a kesztyűt házon belüli riválisával, ám van még mit lefaragnia a hátrányából, i20-ból például a tavaly novemberi eladási számok alapján kétszer annyit adtak el. További nagy kérdés, hogy a féltestvérével, azaz a Kia Stonic-kal tud-e kezdeni valamit, hiszen jelenleg még az is megelőzi, tegyük hozzá, többéves előnye van. Egy szó mint száz: még odaérhet a Bayon.