Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Modern, elegáns: Honda Civic Sedan

A Honda Civic fogalom, tudja az utca minden autósa – és már Michelisz is ilyennel megy. Megvizsgáltuk, hogy a 9. generációs Sedan – 1.8-as motorral – mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket

Közzétéve

ekkor

Good Year téli gumi

Az 1.8-as Honda Civic akkor is a szerkesztőség előtt parkolt, amikor a hírt kaptuk, miszerint idén “nemzeti autóversenyzőnk”, Michelisz Norbi is ilyet fog hajtani idén. Egyből megjött a kedvem “átcivicezni” a városon, egyenesen a makaói városi WTCC futamra és “Nooorbi” bőrébe képzelve magam. De kinyitva az iroda ajtaját, majd a Honda felé lépkedve elillant belőlem a versenyszellem: de hát ez egy szedán, ráadásul metálbordó!

Ez aztán a nagy felfedezés – mondaná a jó öreg Bud Spencer, ahogy a Kincs ami nincsben is tette. Pedig a munkaidő utáni szürkületben, hátulról nem is annyira egyértelmű, hogy ez egy HONDA CIVIC, csupa nagybetűvel: pesszimistán mondva jellegtelen (de tuti japán), az optimistábbak pedig mértéktartónak, vagy divatosabban “szolidan elegánsnak” nevezik. Én mégis “modern elegant”-nak neveztem a tesztprogram alatt…

Szép autó, de a Civic Sedan nem elsősorban a külleme segítségével szerzi rajongóit


Dresscode: Modern Elegant

Ez a dresszkódos kifejezés a különböző party-plakátok “apróbetűs” részeiről lehet ismerős – arra utal, hogy ne mackóban menj diszkóba. A “9gen”, azaz kilencedik generációs Civic Sedan modern is, elegáns is. Utóbbit nem kell magyarázni, elég ránézni, főleg ebben a konzervatív árnyalatban. A modern-érzet akkor “fog meg” minket, amikor beülünk az autóba: az ötajtósénál visszafogottabb, de azért még mindig “űrhajós” műszerfal kétségkívül high-tech benyomást kelt – ami szerintem egyáltalán nem passzol a Civic 4d külsejéhez, de egy hét alatt azért megbarátkoztam vele.

Pedig nem az a “mintha mindig ebben ültem volna”-típusú a műszerpult, a menürendszer kissé feleslegesen bonyolított benyomást keltett. Ennél sokkal fontosabb, hogy az infók – bár három helyről érkeznek, mégis – jól olvashatóak, és még ennél is jobb, hogy a legfőbb kezelőszervek tökéletesen ergonómikusnak bizonyultak. Gondolok itt a jó pozíciójú váltókarra és könyöklőre, a gokartosan kicsi kormánykerékre, vagy a megfelelő lábtérre. Jó a vezető helyén ülni, és ahogy magamra csuktam a finoman csapódó ajtót, majd megnyomtam a “racing red” Start gombot, láss csodát: újra Michelisz Norbert helyébe képzeltem magam…

A merész műszerfal nem harmonizál a visszafogott külsővel, de kétségkívül modern benyomást kelt


A piros gomb

…nem sokáig. Nem sokáig voltam a város túraautó bajnoka, de egy darabig azért jól leplezte a szűken áttételezett hatfokozatú – mintajapán – váltó az 1,8-as i-VTEC “dinamikai hiányosságait”. 142 lóerőnek nem ilyennek kellene lennie, egy 1,3 tonnás szedánban sem. Sokkal inkább tűnik a 125 lóerős 1,6-os kivitelnek: “egyhatosnak” határozottan kellemes lenne – őszintén szólva egy darabig bizonytalankodtunk is, melyikben ülünk… A – hondás sajátosság – változó szelepvezérlésnek köszönhetően 3.500-as fordulattól javul a helyzet, de őszintén szólva egy ilyen kényelmes négyajtóst nem szeretünk forgatni.

Mert a Civic Sedan kényelmes, nem csak a felszereltségét tekintve: városi tempónál halk, kevés a motorzaj vagy gördülési hang, még téli gumikkal is. A futómű szintén komfortosabb az ötajtósénál, de éppen csak annyival, hogy a jellegzetes civices vezetési élmény megmaradjon. Az említett kis átmérőjű, “gokartos” kormánnyal a kezemben már megint “micheliszeset” játszom, ahogy kanyarodok felfelé az egykori Lágymányosi hídra. Az átlagos szedánnál kevésbé dől a karosszéria, kevésbé tolja az elejét, jól tartja a kiszemelt ívet és a “meglepetés” úthibák hirtelen – kanyar közbeni – kerülésekor sem jön zavarba. Egyszóval a vezetése az átlagosnál egy fokkal sportosabb élményt nyújt. Az “élmény” szócskát meg kell ám becsülni a mai “uniformizálódott” autógyártásban.

Az autó egy jól sikerült része: kényelmes könyöktámasz, mély rekesszel, benne USB-csatlakozóval…


A zöld gomb

Sajnos a fogyasztása is valamivel többnek bizonyult az átlagosnál. Kérdés persze, mit tekintünk átlagosnak, de egy “erőlködésmentes” motorblokk manuális váltóval, egyetlen személlyel lehetne “kegyesebb”. A lényegre térve, nálunk 8 liter alatt nem evett, de “jó lesz az 9-nek is”. Ezt valamelyest magyarázza a túlnyomó városi használat, a hideg időjárás, de mégis: a mai világban ez sok lehet. Ettől eltekintve jól érzi magát a városban, és éppen ezért még egy Start/Stop rendszer elférne benne. Van viszont helyette egy zöld ECON feliratú gombunk a műszerpulton – és a kijelzőn megjelenő, riasztó fogyasztási adatok miatt nálunk sokáig be is volt nyomva…

A valamivel lomhább gázreakció nem sokat von le a vezetési élményből, cserébe őszintébben beszélhetünk a haveroknak Civicünk étvágyáról. “Gazdaságos módban” már megint kibújunk Michelisz Norbink bőréből, és WTCC helyett családapák módjára próbálunk vezetni. Erre a sebességmérő mellett elhelyezett színes sávok is próbálnak ösztönözni: ha zölden világítanak, valamit jól csinálunk, ha átmennek kékbe, akkor ismét kétszámjegyű a pillanatnyi fogyasztásunk. Ismét egy diszkós hasonlattal élve, a városban eléggé diszkófényszerű a Civic műszerfala – nehéz neki megfelelni… Vannak “ECON” váltást javasló nyilacskák is a műszerfalon, amik olykor szokatlanul alacsony fordulatokon “dirigálnak” – de szabad rájuk hallgatni, a Civic nem fog rángatni.

A motortér japánosan burkolatlan. Az 1,8-as 142 lóerejéből nagyjából 125-öt érezni, amennyi az 1,6-osban teljesít…

A tulajdonos véleménye

Találtunk a “szomszédban” egy kiváló, máig gyári állapotú, ’97-es évjáratú Civic Sedant (EJ9), akinek gondos tulaját megkértük, hogy menjen egy kört a 2011-es gyártású tesztautóval (FB2). Vállalta…

“A Honda Civic nálam mindig is ott volt a kedvencek között: mióta megszereztem a ‘B’ kategóriás jogsit, egy 1997-es évjáratú, 1,4-es Civic Sedannal járom az utakat. Véleményem szerint elég jó technikát képvisel, amit már régóta megszokhattunk a japánoktól. Hamarosan kétszázezer kilométer lesz a gépben, de az előírt szervizeken kívül még egy izzót sem kellett cserélni a masinán… Jól kezelhető, a kuplung mint a vaj, és a váltó is nagyon precíz. Ahogy édesapám mondaná: ez egy Doxa…

Lényeg a lényeg, megbízható egy masina. Kíváncsian vártam a legújabb “tesót”: nagyon tetszett az új Sedan, szép a design, nem nagyon tudnék rá rosszat mondani – esetleg ha fekete lenne…még jobb lenne. Menet közben is nagyon tetszett: 1-2-3…az arcomra rögtön mosoly fakadt és mondtam: hát ez nagyon király… Ütős műszerfal, mintha valami repülőt vezettem volna, a váltó és a kuplung is nagyon jól vizsgázott nálam. Igazi Hondára jellemző precizitás és szakértelem, szerintem. 

Az ülésfűtés nagyon bejött, pláne hogy fotózás után átfagyva indultam. A tolatóradar, az ízléses gyári felnik és a többi kényelmi extrája is tetszett. A rövidke próbakör után nem igazán tudtam mondani negatívot a masináról, a kijelzőn megjelent fogyasztása lehetett volna kevesebb, ilyen üzemanyagárak mellett. Végeredményben ez egy jól felszerelt, dizájnos, kényelmes autó, a japánoktól elvárt megbízhatósággal, ami nagyon fontos!” /Jaszper László

A tolatókamera alapáras, de hasznos is, mivel hátra jóformán csak egy középső visszapillantó tükörnyit látni


Elegance Plus

Ha már a családapák: egy négyajtós nem elsősorban a fiataloknak kedvence, hanem azoké a “konzervatívabb” figuráké, akik szerint “az autó az legyen szedán”. Számukra rossz hír, hogy a csomagtartó csak 440 literes – ami nem kevés, de ebben az osztályban nem is sok. Cserébe elég tágas az utastér, hátul is – a Sedan kivitel az ötajtósnál 25 centivel hosszabb, a tengelytávja 8-cal. Dícséretes, hogy a hátsó sorban középen is el lehet férni, hiszen majdnem teljesen sík a padló, míg az oldalsó utasok fejterét “buborék” bővíti a tetőkárpitban. Praktikus megoldásokban nincs hiány elöl sem: a kartámasz tágas rekeszt, benne USB csatlakozót rejt, a középkonzolon akad AUX bemenet is – ha már itt tartunk, a hifi szépen szól, és természetesen a kormány bal oldalának gombjaival is vezérelhető.

440 liter: egy szedántól nem sok, egyébként nem kevés. Alatta szükségpótkerék lapul, csempészüregek nincsenek


A kormánykerék jobb fele a – nem távolságkövetős – tempomaté, de még “top speed limiter” is van a tarsolyában, amely azért egy padlógázzal két vállra fektethető. Szerintem hasznosabb szolgálatot tehet az emelkedőn elindulást segítő rendszer, ami nagyon kényelmes startot teszt lehetővé anélkül, hogy hátragurulnánk. A kényelmi extrák még messze nem értek véget (lásd a keretes írást), az 1,8-as kivitelhez választható Elegance Plus felszereltség ráadásul kulcs nélküli nyitást-indítást, elektromos napfénytetőt, xenon fényszórót, ülésfűtést és Bluetooth-kihangosítót is felvonultat. Sok egyéb mellett az ESP, a digitális klíma vagy éppen a tolatókamera alapáras tétel – utóbbira szükségünk is lehet, mert a magas fara miatt alig-alig látunk hátra. A kijelző képe viszonylag kicsi és csalóka, nagyobbnak mutatja a mögöttünk lévő helyet, de legalább csipog, ha közeleg a “baj”.

A térérzetet tovább javítja a világos kárpitozás. Az üléseket a csomagtérben elhelyezett fülekkel lehet előredönteni, majdnem síkra

Elegance Plus – a tesztautó felszereltsége

A Civic Sedan alapból (Elegance) gazdagon felszerelt autó, amire a Plus kivitel még rátesz egy lapáttal (lásd a cikkben) – ennek felára 400.000 forint, az 1,8-as motorváltozatot szem előtt tartva. Nyolcféle fényezéssel és kétféle (világos) belső kárpittal kapható – a metálfény felára 119.000 forint.

A tesztautóban volt:
6 hangszóró – ABS (blokkolásgátló) – ASR (kipörgésgátló) – AUX csatlakozó – állítható kormány – bluetooth-os kihangosító – CD-s autórádió – centrálzár – digitális klíma – dönthető utasülések – EBD/EBV (elektronikus fékerő-elosztó) – elektromos ablak elöl – elektromos ablak hátul – elektromos tükör – elektromosan behajtható külső tükrök – elhúzható napfénytető – ESP (menetstabilizátor) – fedélzeti komputer – fényszórómosó – függönylégzsák – fűthető tükör – fűthető ülés – guminyomás-ellenőrző rendszer – HIFI – indításgátló (immobiliser) – iPhone/iPod csatlakozó – ISOFIX rendszer – kikapcsolható légzsák – ködlámpa – könnyűfém felni – középső kartámasz – kulcsnélküli indítás – manuális (6 fokozatú) sebességváltó – MP3 lejátszás – multifunkciós kormánykerék – oldallégzsák – pótkerék – rádió – riasztó – szervokormány – tempomat – tolatókamera – tolatóradar – USB csatlakozó – utasoldali légzsák – ülésmagasság állítás – vezetőoldali légzsák – WMA lejátszás – xenon fényszóró.

További részletek a Honda weboldalán

A csomagtérfedél hézagos kárpitozása nem éppen egy hatmilliós autó benyomását kelti (a törökországi gyártásra fogjuk?) Egy lehúzó kar vagy fül javítana a helyzeten, de nincs


A modern elegancia ára

És hogy mit kérnek mindezért a nagy ‘H’ háza táján? A tesztautó ebben a formájában 6.068.000 forintba kerül – egészen pontosan ez a darab 5.349.000-be, használtan, valamivel több mint 20.000 kilométerrel. Örülnénk, ha ez utóbbi lenne az új ára, de a konkurenciához viszonyítva (Jetta, Corolla, Focus) még így is versenyképesnek mondható. A Civic Sedan maximum 1,8-as motorral választható, a legalacsonyabb felszereltségi szint pedig – a szintén gazdag – Elegance, Plus nélkül. Túl sok variálásra tehát nincs lehetőség – van még 1,6-os a kínálatban, de ehhez nem is választhatók a “Plus-os” extrák, viszont véleményem szerint nem is érdemes a kisebb/gyengébb motorral párosítani a négyajtós Civic kvalitásait.

A csomagtérfedél az utastérből, a jeladós kulccsal és gombbal is nyitható, csak a zsanérja ne nyikorogna…


A Sedannak még 142 lóerővel sem “sietős”, inkább az a suhanós utazóautó – lenne, ha a háromezres fordulat – hatodik sebességben – nem csak 115-ös tempó lenne… Autópályán emiatt már beszűrődik a motorzaj, ha a legalitás felső határát súroljuk – kár érte, mert tényleg nagyon kényelmes autó, de ez határozottan zavaró. Az amúgy sem makulátlan étvágyának sem használ ez – a fogyasztás kozmetikázására a már említett Start/Stop rendszer beleférhetett volna még az árba. Mindezeket tekintve kissé identitászavaros az autó, de a negatívumokat bőven ellensúlyozhatja a vezetési élmény, a kényelem, és a joggal feltételezett megbízhatóság. Hogy elsősorban kiket képzelek a H-betűs volán mögé? A sportos apuka telepakolja a csomagtartót, beleülteti a kiscsaládot, élvezi a mogyoródi dombok kanyarjait, majd megnézi a gyerekkel, mit alkot Norbi a ‘ringen a bukócsöves ötajtóssal.

Megbízhatóságot és vezetési élményt sugall ez az öt betű. Már a 9. Civic-generáció korát éljük

Hozzászólások

komment

HIRDETÉS
Good Year téli gumi

Facebook

HIRDETÉS

Instagrm

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Támogatás




Népszerű