Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Megállja a helyét – Ford Fiesta 1.4 Titanium használt teszt

Újonnan is egész kellemes volt az ára, és ez most is elmondható róla. Egyszerű, fenntartható konstrukció, sok olyan plusszal, ami még ma sem feltétlenül egyértelmű a kategóriában.

Közzétéve

ekkor

Nem egyszer éreztem már kényelmetlenül magam amiatt, mert le kellett írnom egy tesztautó árát. Tudom, nem az én hibám, de még csak nem is az autóé, pláne nem az embereké. Egyszerűen az az 5-8-10 millió, ami Európa szerencsésebbik felén nem számít kirívóan nagy összegnek, nálunk hihetetlen pénz, leírva meg még többnek tűnik. Éppen ezért örülök, amikor lehetőségem adódik használt tesztekre, és igyekszem is ezeket megragadni, mert egyrészt a megfizethető(bb)ségük miatt sokakat érdekel, ergo több haszna van egy ilyen tesztnek, másrészt pedig ad egyfajta visszatekintési lehetőséget az adott típusra, annak megbízhatóságára, értéktartására, sikereire, buktatóira. Új modelleknél vannak tényezők, amiket egyszerűen nem láthatsz előre, jelen esetben viszont 11 év már elég tapasztalatot biztosít. Mai alanyunk egy 2009-es Ford Fiesta, annak is egy megkímélt, jobban felszerelt darabja.

Azt hiszem a Fiestát keveseknek kell bemutatni. Nálunk is volt már jó néhány darab, a mostaninál újabb, sportosabb is, így hát tényleg itt volt az ideje, hogy végre merítsünk a használt példányok közül. Az R-es rendszám ne tévesszen meg senkit, a „trükk” esetünkben is csupán annyi, hogy nemrég váltott nemzetiséget az autó. Természetesen Németországból érkezett, és már bőven abban a korban van, amikor a kelet felé vándorlás gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált. Csupán az nem mindegy, hogy milyen állapotban érkezik meg.

Ebből a szempontból (meg szinte minden másból is) ez a Fiesta nagyon hálás téma, mert kis túlzással élve olyan, mint az új, ráadásul tudását nézve is közel maradt a mostani kisautókhoz, azzal a kivétellel, hogy nincsenek benne tízcolos kijelzők, meg nem háromhengeres motorral szerelték. Ezért lett a teszt címe az, ami.

Jó, ráférne egy „tisztasági polír”, de a külsőt nézve nagyjából ennyi az elmúlt évtizednek a hatása. Nincsenek bemattult fényszórók, sem árulkodó rozsdapöttyök, pedig a gyártói fillérvadászat okán azért egy-két ponton kimaradt a kerékjárati védelem. De ennek most még nincs jelentősége. Annak idején talán pont 12 év átrozsdásodási garanciát adtak rá.

Ami a dizájnt illeti, ez a Fiesta még a gömbölyű divatot követte, ám hiába morcosodott el azóta már teljesen, ez a megjelenés sem hordoz magában semmi idejemúltat. Jól mutat a lebegő visszapillantó, néhol még egy kis króm is fellelhető, a felni is egész látványos. Ha letakarjuk az orrát, akkor hirtelen meg sem tudnánk különböztetni a Focustól. Csapódik is rendesen a tetővonal, ennek azért van némi hátránya, ha 1.80 fölött akarunk hátulra ülni, cserébe az ajtónyílás egész tágas.

Közel 4 méter, 1,71 méteres szélességgel párosulva – utóbbi adat nem is olyan sokkal marad el a Focusétól

Ajtón belül egyből feltűnhet a magasabb felszereltségi szint, és ami azt illeti egészen változatos módokon sikerült játszani a formákkal és az anyagokkal. Teljesen jól működnek a vörös betétek a kályhaezüst részekkel, lényegesen kellemesebb, mint mondjuk az alacsonyabb szinteken jellemző egységes, de unalmasan szürke massza. Műanyag persze minden, viszont az összeszerelés tökéletes, az utolsó fogantyú és gomb is meglepő magabiztossággal csücsül a helyén. De az anyagminőség is rendben van, vagy az történt, hogy NAGYON vigyáztak rá és bundakesztyűben nyomogatták a középkonzoli gombokat, vagy egyszerűen csak nem hajlamosak elkopni. De ugyanez elmondható a váltógombra, a kárpitra, az ajtóbelsőn lévő vörös párnácskákra. A kormányon is csak annyit lehetett észrevenni, hogy a bőr jobban bírja a strapát, mint a műanyag alsó-felső része.

183 ezer van benne, 150-et letagadhatna

A felszereltséget nézve a tulajjal együtt merült fel bennünk a kérdés, hogy milyen látványos fejődések jöttek be 10 év alatt a kiskompakt kategóriába? Kijelzők? Kamerák? Vezetéstámogatók? Nem olyan hosszú és főleg nem olyan jelentős a lista, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. A Fiesta talán kicsit előre is szaladt a kategóriájában, igazán sokat akartak adni, sikerült is nekik.

Bontsuk ketté, a kényelmi/infotainment pluszok közé sorolható a multikormány, a Bluetooth-kapcsolat, az USB-bemenet, az ülésfűtés (igaz kissé furcsa helyre biggyesztett gombokkal), és a digit klíma. Épp ezért volt meglepő, hogy hátra kurblis ablakemelő jutott, de mivel elég sokszínűen lehetett konfigurálni a Fiestát, ezért ez leginkább az első tulaj döntése lehetett. Aztán ott vannak a mindennapjainkat megkönnyítő extrák, mint az automata világításvezérlés/ablaktörlő, a fűthető szélvédő, a tempomat, vagy az első-hátsó radar. Nem igazán hiányzik ebből semmi.

Nem fékez és a kanyart sem veszi be helyettünk. De a mai árát nézve szinte minden elvárásnak megfelel az extralistája.

A praktikum ugyanakkor itt-ott megbicsaklik, a 281 literes csomagtérnek elég öblös pereme van, a bővítés során pedig nagy lépcsőt kapunk. A már említett hátsó fejtér sem a legszerencsésebb kialakítású, a középkonzol oldalsó szellőzőrostélyai meg leginkább a mellkasunkat fújják telibe. Ami viszont pozitívum, hogy egész kényelmes ülések jutottak előre, az oldalsó és az első üvegfelületek pedig nagyok, belátni az autó orrát, a vezetői környezetre egyáltalán nem lehet panasz.

A motorválasztékot nem bonyolították túl, 1,25-1,4-1,6-os benzinesek, és szintén 1,6-os dízel szerepelt a palettán, az ezres turbós EcoBoost majd csak a facelifttel együtt érkezett meg. Alanyunkba a 96 lóerős 1,4-es került, nem egy erőmű, ezt a 12 másodperc körüli 0-100 sprint is jelzi, de igazából teljesen jól hozza az átlagot, elegendő az egytonnás Fiestához. Ha ügyesen játszunk a fordulattal és a váltási pontokkal, akkor a dinamikája is rendben van, az ötsebességes manuálissal meg amúgy sem nehéz barátságot kötni.

A váltóhoz még nem nyúltak, a kuplung is hibátlanul teszi a dolgát, a fékekkel már kellett foglalkozni – ettől teljesen függetlenül nem mindig találtam meg vele az összhangot az adagolhatóság tekintetében. Későn, ám annál erőteljesebben jelentkezett a fékhatás, a tesztkarikák végére már ráéreztem, úgyhogy ez valószínűleg csak megszokás kérdése. Az országúti fogyasztása kellemes, 5,5 körül tartható, városban még számoljunk rá lábtól függően két litert. A futómű hibátlan, kellően feszes, ne várjunk tőle úri kényelmet, viszont kanyarban igazán finoman viselkedik. A kormányzás talán lehetne egy fokkal biztosabb, „nehezebb”, érzetre az új Focus is nagyon hasonló volt.

128 Nm nyomaték, 175 km/órás végsebesség – elég

Ami alanyunk fenntartását illeti, nagyobb kiadásokat a benzinpumpa, a kipufogódob, valamint a klímahűtő cseréje jelentett – a dobnál némi hangoskodást véltek felfedezni, viszont az új sem lett sokkal csendesebb. A klímahűtőt szimplán megette az idő. Ha az árakat nézzük, az 1,25-ös motorral szerelt példányok valahol 1,5 millió környékén mozognak, az 1.4-esek felszereltségtől függően két-háromszázezerrel magasabb árakon kerülnek a használt piacra. Újonnan is egész kellemes volt az ára, és ez most is elmondható róla. Egyszerű, fenntartható konstrukció, sok olyan plusszal, ami még ma sem feltétlenül egyértelmű a kategóriában. Egyáltalán nem véletlen, hogy olyan sok Fiesta szaladgál az utakon.

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HIRDETÉS

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű