Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Mindenes – Opel Astra Caravan Classic II 1.7 CDTI teszt

Közzétéve

ekkor

Tesztautóinkat a Siren7 vadriasztó rendszer védi!

A „megfizethető mindenes” kategóriája kihalóban van. Az újak között alig-alig van belőlük, a használtak pedig egyszerűen kiöregedtek. Pedig kereslet bőven lenne rá, és ezt egykoron az Opel is ügyesen felismerte. A Classic-szériákkal nem csupán kitolták az előző generáció élettartamát, de a kelet-európai piacokon is jó alternatívát kínáltak azoknak, akik számára az ár-érték arány volt a legfontosabb.

Azt, hogy mennyire vált be az Opel részéről ez a terv, remekül mutatja, hogy még most is rengeteg eladó darabot találunk a „lengyel” Astrából, legyen szó szedánról, vagy épp kombiról. Utóbbi egyébként a Caravan nevet kapta és nekünk is ezzel volt dolgunk, méghozzá egy 2005-ös, szépen egyben tartott példány személyében.

Leginkább az volt a kérdés, hogy egy újkorában is Classicnak nevezett konstrukció mit ad – és mennyiért – azoknak, akiknek egyszerű és fenntartható puttonyosra van szükségük?

Aki nagy izgalmakat vár, az rossz helyen keresgél

Túl sok karaktert szánni az általános megjelenésére szerintem nem érdemes. Egyrészt beszéltünk már róla pont eleget a lentebb is látható bemutató videóban, másrészt mindenki látott már G/Classic II Astrát, gyakorlatilag az utcakép szerves része évtizedek óta. Annyit azért megjegyeznék, hogy itt is mindent a puritán elvek vezéreltek. Nincs fényezett kilincs és visszapillantó-pár, sem ilyen-olyan króm dekorok.

Van viszont műanyag toldata a küszöböknek, ami egyrészt remek, mert az apróbb sérülések ellen védelmet nyújt, másrészt (és itt harap a farkába a kígyó) azonban táptalaja a rozsdának, főleg a kerékjárati ívek aljánál. Itt egyébként már volt is javítgatva a karosszéria, amin rozsda jelenleg sehol nincs, az ajtók sarkai is úgy néznek ki, mintha most gurultak volna ki az autóval a szalonból.

4,3 méteres hosszával a mai kompakt méretosztályba férne be

Ezek után nem lepett meg, hogy a beltérben sem baldachinos tető és szakadt ülések, meg letört gombok fogadtak. Ami a legjobb az egészben, hogy ez tényleg csupán gondoskodás kérdése. Az anyaghasználat tartósságot áraszt, egyben egyszerű is, mégis kissé érthetetlen módon olyan helyekre igyekeztek minőséget vinni, mit például az ajtóbelső. Plüssbetét, hangszórók, egész nagy tárolók, ezen meglepődtem, ma már nem divat az ilyesmi. A gyártók úgy vannak vele, hogy „ki nézi az ajtóbelsőt?”, és van is benne valami, mert ha átlagfelhasználó lennék, valószínűleg említés szintjén sem foglalkoznék vele.

Bármennyire is spártainak tűnik a belső, tesztalanyunkat azért ellátták azokkal a kényelmi extrákkal, amik még egy ilyen mindenesben is jól jönnek. Manuális klíma, első elektromos ablakok és tükrök, fedélzeti számítógép (még hibátlan kijelzővel!), csomagtérroló – ugyan mi kéne még? És ha már a csomagteret emlegetjük, az bizony emberesre sikerült. A 480 literes alaptól egészen 1,5 köbméteresre bővíthető, osztottan dönthető támlákkal, síkpadlóval. Az anyagok itt is strapabíróak, ráadásul minden befér és ez az a tulajdonsága, ami annyira népszerűvé tette az Opel kombiját.

Ha éppen nem az Ikeát készülünk kirámolni, hátul is egész kényelmesen elücsöröghetünk

A kormány mögött egy otthonos bárka érzete rajzolódik ki, az 1.7-es, 80 lóerős, japán eredetű dízelmotor egykedvűen kerreg, a 170 Nm nyomaték azért elegendő, de semmi késztetést nincs arra, hogy zöldnél túl kövér gázt nyomjunk neki. Már csak azért sem, mert ugyan ki akarná elrontani az 5 liter alatti átlagot holmi felesleges gyorsulgatással? A 0-100 14.8 másodperc alatt van meg a gyártó szerint, ezt is és a 170 km/órás végsebességet is elhittük neki, pályatempó bőven megvan, ez itt elég is.

A motorválaszték igen bőséges, de jól nézzük meg, hogy melyik erőforrásnak szavazunk bizalmat

A futómű nem problémázik a rossz utakon, üresen sem akar leesni az autó az útról, ha pedig szükséges, akár 550 plusz kilóval is terhelhetjük. Egyetlen szépséghiba volt vezetés közben, ez pedig az ötös váltó makrancoskodása. A kettes nem mindig akarta az igazságot, konstrukciós – fogalmazzunk így – sajátosság a korabeli Opeleknél ez a probléma, amit okozhat az alacsony váltóolajszint, esetleg a szinkrongyűrűk akadása is.

Mindazonáltal elmondható, hogy amennyiben arra a kevésre, amit a Caravan kér, odafigyelünk, akkor hűséges társra lelhetünk benne. Hogy a társaságát mennyiért válthatjuk meg? A szórás nagy, és jobb ha elkerüljük a kétes eredetű, rügyező kerékjáratú, szétdöntött példányokat. Egy ehhez hasonlót valahol 500-800 ezer forint között lehet kifogni, ami akár reális árnak is mondható, hiszen még jó néhány évig egészen biztosan elszaladgálnak ezek a „klasszik” Opelek.

Varga Tibor kollégámmal egy rövid bemutatót is készítettünk a tesztautóról. Ha mobilról nem állítható HD minőségűre, használjátok ezt a linket.

Opel Astra Caravan 1.7 CDTI Classic II bemutató

Talán az utolsó "mindenes" Opelek egyike, még ma is rengeteg szaladgál belőle az utakon. Egyszerű, de tartós konstrukció, és ami még fontosabb, megfizethető. Vásárlásnál érdemes alaposan körülnézni, sok a "melós" példány, a motorok közül sem mind főnyeremény, ráadásul a rozsda is szeret rajta csámcsogni. Jön az írott teszt is!

Közzétette: tesztauto.hu – 2020. február 8., szombat

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HIRDETÉS

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű