Csatlakozz hozzánk
Ohropax 800x

Tesztek

Oroszlánkölyök – Peugeot 208 1.2 Puretech Allure teszt

Közzétéve

ekkor

Még ki sem hűlt az 508 SW helye a címlapon, máris nyomába lépett a 208, mely nem csupán nálunk, hanem az Év Autója szavazáson is elég komoly meglepetéseket okozott. Kisautóként a nagyok között csúcsra érni önmagában sem rossz dolog, de a 208 legnagyobb erénye talán mégsem a szavazatokban, hanem az előző generáción történő merész túllépésben rejlik.

És hogy mi vezetheti sikerre? A fiatalossága, megfizethető belépőára, stílusos visszanyúlása a régi, nagy elődhöz (206), mely mellett mégis minden pontjából modern képet sugároz. Hogy a ma még drága, de legalább létező, „e-jövő” felé mutató egérút mennyire válhat be a 208 esetében, az nem most fog eldőlni, ennek tekintetében pedig egyáltalán nem is bánom, hogy az 1.2-es benzinesével hoztuk el. Szó lesz majd erről is, de előbb nézzük meg, hogy honnan is jött és mit ad az új 208, a 2020-as Év Autója.

Ugye mindenki emlékszik még a 206-ra? A kétezres évek elején hihetetlen népszerűségnek örvendő apró szappantartó szinte kiabált a múlt ködéből egy hasonlóan vagány utódért. Sajnos a 207/208 páros valahogy nem volt az igazi, sem eladási számok tekintetében, sem karakterüket illetően. Utóbbi számomra kimondottan a „nem öregszik túl jól” kategóriába került, pedig ott már próbálkoztak az i-Cockpittel, meg a hátsó „karmos lámpákkal”, de a piac mintha kicsit elszaladt volna mellette. A Peugeotnál viszont ügyesen éreztek rá a változás szükségességére, és úgy szabták rá a jelenlegi arculatot a 208-ra, hogy az simán előreszlalomozott a mostanság jellemző kisautó-dizájnok között.

Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek?

Már hogyne szabadna! Visszavonhatatlanul eljutottunk odáig, hogy egy „kisautó” már nem a nagyok lebutított változatát jeleni. A 208 remek példa erre, hiszen nagyobb testvéreitől örökölt ábrázata semmivel sem esetlenebb, sőt, talán még jobban is áll neki, mint mondjuk a nem is olyan régen megújult 2008-nak.

Hiába hasonlóak a vezérmotívumok a Peugeot-modellcsaládnál, a 208-at még véletlenül sem fenyegeti unalmas egyenarc

Kardfog pipa, térhatású hűtőrács pipa, LED csíkos főfényszóró…na az ezen a szinten még nem, de semmi baj, ez a kiállás így is meggyőző. Tulajdonképpen mindegy is, hogy merről közelítjük meg, mert a szépen megmunkált lökhárítókon, de még az oldalsó domborulatokon is megvan a lendülete, hátul meg aztán pláne: a kis szárnyacska és a két lámpát összekötő füstüveg úgy viszi el a bulit, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A csomagtér és a tetővonal találkozásánál pedig tökéletesen idézték meg a 206 szellemét, nem csupán bele lehet látni, benne is van a hangulata, még így, 20 évvel később is.

Az, hogy mindezt még nyakon öntötték a Faro-sárga alapszínnel, tényleg a francia stílusérzéket dicséri

Akinek a külső megtetszik, az a belsővel is elégedett lesz, modern formák kavalkádja rejtőzik ugyanis az ajtók mögött. Az első soron ráadásul egyáltalán nem érezteti magával a kategóriáját, széles a nyílás, hosszúak az ülőlapok, elegendő a hely. A hátsó soron már nem ennyire vidám a helyzet, videós bemutatónkban jól látszik, hogy szűkösebb a lábtér, 180 fölött pedig a nyakunkat is célszerű az ölünkbe húzni. Sem ez, sem a 265 literes, ezervalamennyiig bővíthető (lépcsős) csomagtér nem szegte azonban a kedvem, mert egy „aranyifjú” helyzetébe beleképzelve magam egészen biztosan nem ezek lennének a problémáim, családosként meg egyszerűen másik polcon keresgélnék.

Annak persze mégis örültem, hogy a teszthét nagy részében én ülhettem a kormány mögött, már csak azért is, mert roppant kíváncsi voltam arra, hogy miként szuszakolták be az i-Cockpitet a 208-ba. Ami azt illeti, a pult nagyon is jól sikerült, talán a nagyobb központi érintő kicsit sok oda, de ezt leszámítva minden a helyén van. Több alkalommal is hallottam, hogy nehéz beállítani a műszerfalhoz a kormányt, nálam ezzel nem volt gond, a szemléltetés kedvéért azért lőttem egy olyan képet is (lentebb láthatjátok), ahol érzékelhető az említett kitakarás. Maga a 3D egység egyébként igazán látványos és okosan személyre szabható, azonban Allure szint alatt ne álmodozzunk róla.

Akár a navigációt is pillanatok alatt kipakolhatjuk a 3D műszerfalra, kár, hogy a táblafelismerő nem volt mindig a helyzet magaslatán

A középkonzolra jutott billenőajtós tároló indukciós töltővel, temérdek lakkal várja az apróbb holmikat, fölötte érintős és fizikai zongorabillentyűk sorakoznak, néhány hasznos funkciót könnyebben elérhetővé téve. A szintén érintős ülésfűtés kapcsolók is jó helyre kerültek, viszont ha a klímát szeretnénk mélyrehatóbban megpiszkálni, akkor már a 10 colos kijelzőt kell segítségül hívni – jó hír, hogy erre túl gyakran azért nem lesz szükség.

Számomra ez a belső kárpitostól, karbonmintástól, kiskormányostól villantotta meg azt a karaktert, ami visszarántotta a 208-at egy olyan világba, melyet egyszerűen muszáj képviselni, ha ebben a szegmensben, ennyiért sikerre akarják vinni a legkisebb oroszlánt is. Ma már egy mutatós külső nem elég.

A Peugeot motorizáció szempontjából sem hibázott. Van itt 1.2-es, 75 lovas szívó belépő, 100/130 lóerős 1.2 turbós benzines – mind három hengerrel, szintén 100 lóerős, ám négyhengeres, 1.5-ös BlueHDi, na meg persze a full elektromos verza. Active szinttől már kérhető a nyolcas automata váltó, mi azonban nem ezzel, hanem hatos manuálissal kaptuk a tesztautót.

És milyen jó, hogy ezzel érkezett! Az előző széria darabosabb váltójához képest ez egy igazán finom szerkezet, nem németesen steril, de puha, tökéletesen kapcsolható. A 100 lovas benzinessel sincs gond, a 205 Nm nyomaték elég, a háromhengeres karakter meg ebbe a kategóriába lett kitalálva, nem a családi szedánokéba.

Indulhatunk?

A gyorsulás 10 másodperc körül van, a fogyasztás meg valahol 6,5 liternél áll meg, ha nem kergetjük agyon. Számomra a gázreakció/váltó/stabilitás hármas adta a 208 valódi élményét, kellemesen, lendületesen terelgethető, a motort szépen leszigetelték (még a szélvédőt is), így a varrógép-feeling sem fog zavarólag hatni. Futóművét is jól hangolták, nem pattog el, a kátyúktól sem esik kétségbe, szóval itt sem köszön vissza semmiféle kisautós-mellékhatás. Ha manőverezésről van szó, radar és kamera is segít, de ezzel az alig 4 méteres kiscsónakkal még úgy is könnyű beevezni az apróbb parkolóhelyekre, ha kamera helyett csak az ösztöneinkre hagyatkozunk.

Varga Tibor kollégámmal egy rövid bemutatót is készítettünk a tesztautóról. Ha mobilról nem állítható HD minőségűre, használjátok ezt a linket.

Peugeot 208 1.2 Puretech Allure bemutató | tesztauto.hu

Jöjjön az oroszlánkölyök, aki idén elég komoly vetélytársakat utasított maga mögé. Hogy az új 208 mit tud és főleg mennyiért, illetve miképp próbált visszanyúlni kicsit a múltba úgy, hogy közben az egyik legmodernebb kisautó lett? Ezekre kerestük a válaszokat…melyeket az írott tesztben még bővebben kifejtünk majd!Ha a nagyobb testvérére is kíváncsiak vagytok:https://tesztauto.hu/tesztek/hatizsakos-oroszlan-peugeot-508-sw-gt-line-2-0-bluehdi-teszt/

Közzétette: tesztauto.hu – 2020. június 16., kedd

Nem kétség, gyorsan meg lehet szeretni a 208-at, még úgy is, hogy az Allure szint már karcolja a hatmilliót, a tesztautó ezzel a konfiggal meg inkább a hetet (8 milliótól indul az elektromos, államilag támogatva). A jó hír az, hogy a variációk tárháza ha nem is végtelen, de kellően bőséges, így valamivel 5 millió forint fölött már motor/felszereltség tekintetében sem kell beérni az alappal. Ez az ár ráadásul már beleillik a kategóriatársak körébe.

A tesztlehetőséget a Peugeot Magyarország biztosította!

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

HIRDETÉS
Ohropax

Facebook

HIRDETÉS
Good Year téli gumi

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű