Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Orvosi utasításra – Skoda Citigo 1.0 75 LE Elegance

Az autó, amit az ember általában észre sem vesz, vagy látványára csak legyint. Aztán kipróbálja, és nem érti, miért is kellene neki más. Nincs szüksége nagyobbra, erősebbre, gyorsabbra. Receptre kellene felírni.

Közzétéve

ekkor

Hiszen beteg bőven akad, különösen itthon. Ugyanis hajlamosak vagyunk legalább egy számmal nagyobb méretben gondolkozni, mint amekkorára valójában szükségünk lenne. Ki ezért, ki azért. Van, aki a szomszédok, az ismerősök elvárásainak akar megfelelni, van, aki legalább megpróbálja észérvekkel alátámasztani választását. Ezért nemhogy a miniket, de még a kisautókat sem veszik észre, nekik a kompaktoktól számít igazi autónak az, aminek négy kereke van.

Ahogy egy minihez illik: tömpe orr, hirtelen véget érő hátsó. A parkolás királyai lehetünk

Nem csak parkolóbajnok

Én sem adtam alább egy alsó-középkategóriás kombinál, aminek szükségességét lazán meg tudtam magyarázni, aztán rá kellett jönnöm, két embernek teljesen fölösleges, Még akkor is, ha a vidéki rokonságnál gyakran tettünk látogatásokat, akik jól megpúpozták a csomagtartót finomságokkal. A használat többi részében napi 20-30 kilométer került az autóba a fővárosban, ahol mit sem számított az ötszáz literes csomagtér, meg a száz lóerős motor. Sokkal fontosabb volt a kocsi hosszúsága, ami miatt számos esetben kerültem hátrányba parkolóhely keresésekor. A félreértés elkerülése végett: helyet mindig lehet találni, de nem mindegy, hogy mennyi időt kell eltölteni, amíg rálelünk a megfelelő méretűre.

Ez utóbbi versenyszámban egyértelműen a városi törpék a bajnokok. Ettől többet azonban nemigen néz ki belőlük az ember, ám ezt a prekoncepciót tesztünk szereplője, a Citigo magabiztos fölényességgel cáfolja. Pedig az első találkozás egészen érdekes volt, hiszen egyenesen a Q3-ból ültem át a Škodába; ezt az éles váltást még az átadást végző srácok is megmosolyogták. Ennek ellenére egyáltalán nem okozott traumát lecserélni 177 lóerőt 75-re, a luxust egy célszerszámra. Korántsem azt a kuporgást kaptam, amit vártam. Sőt, hihetetlen, hogy ebbe a 3,5 méteres hosszba hogyan sikerült ennyi helyet becsempészni.

A Volkswagen up! pofázmánya egy kicsit vidámabb, de a Citigo is szemrevaló

Elöl, ha nem is fejedelmi a helykínálat, még a nagytermetűek is egészen kényelmesen ülnek, feltéve, ha nem szélesebbek az átlagnál. Akkor ugyanis vállban már szűk lehet az autó. A kormányt sem kell a térdek közé kapni, hiszen állítható a magassága, ám a tengelyirányú állítás is elkelt volna. A szélesség hátul sem okoz problémát, hiszen csak ketten mászhatnak oda, csak az üléstámla meredeksége lehet kellemetlen egy hosszabb úton. A lényeg, hogy négy átlagos ember kényelmesen elhelyezkedhet az autóban, senkinek nem lehet oka panaszra. Persze a méret okozott vidám pillanatokat is. Igen vicces látványt nyújthattunk, amikor majd’ 130 kilós kollégámmal kiszálltunk a Citigoból, eléggé hihetetlennek tűnt a szemlélő számára, hogy valóban befértünk. Azon is jót derültünk, amikor hárman indultunk volna az autóval, és a hátra kényszerülő kollégám értetlen arccal toporgott az anyósülésre éppen behuppanó mögött, mert azt hitte, háromajtós a jármű.

Éppen egy csapatépítő tréningre tartottunk, így helyet kellett találnunk egy bőröndnek, két utazótáskának, két laptopnak, és pár apróságnak. Semmi nem került az utastérbe, az elsőre aprónak tűnő csomagtér elnyelt mindent. Nem mély ugyan, de magas, így bátran pakolhatjuk. 251 literes mérete még egy kategóriával feljebb is megállná a helyét. A kidolgozása talán nem, hiszen kárpitozást nem kapott, de praktikus részletként csomagrögzítő kampókat találhatunk benne.

A burkolattal spóroltak, az akasztóval szerencsére nem

Felidézett gyerekkor

Ugyanez jellemzi az utasteret, de az egész autót is. Csak a legszükségesebbeket nyújtja, de azt mesteri szinten, az összetevőket ügyesen adagolva. Ha benézünk a nyitott ajtón keresztül, rögtön megakad a szemünk a világos műszerfalon és kárpitokon, amelyek nem csak jól mutatnak, de növelik a térérzetet is. Csupa feketében természetesen sokkal komorabb az összhang, ám még az sem képes elrontani azt a nagyautós érzést, amit a műszerfal kialakítása kelt az emberben. Emiatt sokkal szélesebbnek érezni az Citigót.

A műanyagok is csak ebben a kategóriában állják meg a helyüket, fogdosásuk nem kellemes, de jól mutatnak. Ezeket is rafináltan minőségibbnek álcázták, az illúzió tökéletes. Pár ponton viszont nem is próbálták meg takarni az olcsóságra való törekvést, ám ezek mégsem zavaró dolgok. Az ajtók felső részén például kivillan a csupasz lemez, de oda se neki! Lehet, hogy nekem csak azért tetszik, mert a Favoritunkat juttatja eszembe. Ott van még az ablakemelő-kapcsolók száma. Normális körülmények között háromnak kellene lenni, kettőnek a vezető oldalán, egynek az utasén. A Citigóban azonban csak egy-egy jutott. Mégsem hiányzik, mert olyan egyszerű átnyúlni a másik oldalra. A hátsó ablakokat viszont le sem engedhetjük, kibillentésükre van csak lehetőség. Emlékeimben rögtön felrémlett a Škoda 105S, ahol még ez sem volt adott, az ablakok fixek voltak.

A kis polcocska nem valami hasznos, de a pohártartóba illeszthető, gumiból készül mobiltartó nagy ötlet

Nem bonyolították túl az óracsoportot sem, mégis megtalálható rajta minden lényeges információ. Az alsó folyadékkristályos kijelző pedig rendkívül részletes adatokat szolgáltat. Akinek ez nem elég látványos és esetleg hiányolja a vízhőfokmérőt, vegye csak kézbe a mezei navigációnak tűnő kis készüléket és pattintsa fel a műszerfal közepére. Ott aztán mindent megtalál színes-szagos formában, tesztautónkban kihangosítóként is funkcionált, sőt a zenét is lejátszott a telefonról. Ötletes szerkezet, de érdemes megálláskor levenni, mert hamar lába kelhet, a tolvajok ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy csak az adott autóval, autóban képes működni.

Második felvonás

A VW-konszern egyszer már nekifutott a miniautózásnak, ám akkor nem Volkswagen-logót viselt az elsőként bemutatott modell, a SEAT emblémája feszített az 1997-ben piacra dobott Arosa orrán. Egy évvel később következett a VW Lupo, ám itt akkor meg is szakadt a sor. A Škodának akkor még nem osztottak lapot. Csehországban javában el voltak foglalva az első generációs (újkori) Octavia hatalmas keresletének kielégítésével, valamint készültek a Fabia bemutatására. 

SEAT Arosa

A 15 évvel ezelőtti apróságok mérete csaknem teljesen megegyezik a mostani hármaséval. Viszont sem az Arosából, sem a Lupóból nem lehetetett ötajtós verzióhoz hozzájutni, csak háromajtós karosszériát ontottak a présüzemek. A helykihasználás nem járt olyan magas szinten, mint mostanában, így lehet, hogy a csomagtér mérete csak a 130 litert érte el. Motorválasztékuk azonban bővebb volt: a spanyol csöppség esetében három benzines (50, 60 és 100 LE) és két dízelmotor (60, 75 LE) közül választhattunk, míg a német típusnál hétféle benzinesből (50 és 125 lóerő közötti teljesítménnyel) és háromféle dízel (60-75 LE) közül választhattunk.

VW Lupo 3L

A Volkswagenből készült sportos változat is, nem meglepő módon GTI utónévvel. A legérdekesebb verzió mégis a háromhengeres dízelmotorral szerelt Lupo volt. A könnyűfémek használatával 830 kilogrammra csökkentett tömeg, az automataváltó, a start/stop automatika, a kis gördülési ellenállású abroncsok, a 0,29-re redukált légellenállási együttható segítségével érték el azt, hogy a ez lett a világon az első sorozatban gyártott autó, amelynek átlagfogyasztása nem haladta meg a három litert. A Lupo 3L vegyes üzemben mindössze 2,9 liternyi gázolajat igényelt.

Középre kivezetett kettős kipufogóvál kápráztat a Lupo GTI

A piac azonban nem értékelte ezeket az autókat, ezért 2004-ben az Arosa, 2005-ben pedig a Lupo gyártása fejeződött be utód nélkül. A koncepció csaknem egy évtizedre Csipkerózsika-álomba merült.

Három henger, nem is kell több

Régmúlt időket idéz a Citigo pöttöm orrában szorgoskodó háromhengeres motor is. Az egyliteres, 75 lóerős jószág hangja alapjáraton alig van jelen az utastérben, közlekedés közben azonban csodálatos Wartburg-hangon morog. Természetesen a fordulatot jobban veszi, de igényli is a pörgős használatot, hiszen maximális, 95 Nm-es nyomatéka háromezres fordulaton ébred. Alatta sem kimondottan halott, de az élet ekkor költözik belé. A gázpedállal és a kellemesen működtethető váltóval ügyesen dolgozva egyáltalán nem leszünk útakadály a városhatárokon belül. Megdöbbentő módon nem még autópályán sem. Olyan frissen, fitten ugrott föl 130-ra az autó, hogy csak tátottuk a szánkat. Ráadásul még ezután sem esett nehezére a gyorsítás. Meglepetésében még egy BMW is kimenekült a belső sávból, amikor megjelentünk mögötte a piros veszedelemmel.

Túlságosan egyszerű lenne? Szerintem egyszerűen jópofa

A sebességmérő szerint valamivel a megengedett sebesség fölött haladva két dolgot vettem észre. Megnövekedett a hangerő, ennek ellenére nem kellett ordítani egymással az érthető kommunikációhoz, illetve lassan elkezdett növekedni a fogyasztás, de még így is vicces értéket mutatott a kijelző. A kétharmad részben városban, egyharmad részben autópályán megtett kilométerek alatt szinte termelte a benzint a Citigo: 5,1 liter lett az átlagfogyasztása.

Mindezt úgy, hogy egy eközben egy nagyobb autóban érezhettük magunkat. Távolról sem volt olyan pattogós, mint a többi mini, az úthibákat pedig egész ügyesen kezelte. A kanyarokban dőlt ugyan a karosszéria, de korántsem annyira, ahogyan azt a kellemes rugózás alapján vártuk volna.

Eddig jó. De az ára?

A medicina sohasem olcsó, a mobilitás orvossága pedig különösen nem az. Ám a Skoda mégsem szállt el az árral, próbálták a számokat úgy rajzolni, hogy ne menjenek nagyon a konkurencia fölé. Az Elegance kivitel hárommilliós alapárát pár extrával sikerült egészen 3,6-ig feltornászni, ám gyorsan spórolhatunk háromszázezret az üvegtető és a tolatóradar elhagyásával, így 3,3 millióért már beleülhetünk egy minden igényt kielégítő autóba. A Toyota Aygo, Peugeot 107, Citroen C1 hármas gyártói talán nagyobb tapasztalattal bírnak a miniautók piacán, ám portékájukat csak egyféle motorral kínálják, biztonság terén pedig elmaradnak a Citigo mögött. A Škoda öt csillagával szemben mindössze hármat tudnak felmutatni, ami tetemes különbség. Úgy gondolom, megéri azt a kis felárat a felnőttes viselkedés, a potens motor, az élet hatásosabb védelme.

Dr. Lőrincz

További SKODA cikkeink itt. Katt.

Ha a Tesztauto.hu cikkei segítettek a szolgáltatások és a járművek kiválasztásában, akkor a kérünk benneteket, hogy a vásárlásnál tegyetek erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatjátok a Tesztauto.hu működését. Köszönjük!

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Instagrm

Hirdetés

Népszerű