Számít a logó? – Suzuki Swace 1.8 Hybrid GLX teszt

Íme a Suzuki, ami valójában egy Toyota. Meglepő? Nem. Ki kellene akadnunk az árán? Nem. Van létjogosultsága? A Suzuki részéről feltétlenül. A Swace egy stratégia része, mindemellett remek kombi, még ha olyan sok izgalmat nem is tartogat magában.

Három évvel ezelőtt érkeztek az első konkrétumok a Suzuki és a Toyota együttműködéséről, melynek legfontosabb pontja a hibrid technológia megosztása volt. Akkoriban ez kifelé még csak éppen körvonalazódott, a két gyártó ekkorra azonban már tökéletesen tisztában volt azzal, hogy hamarosan komoly büntetésekre számíthatnak azok a márkák, melyek nem tudják az EU által meghatározott mértékűre csökkenteni a kibocsátási szintjüket. Ennek meglehetősen nagy vesztese lett volna a Suzuki, így megoldást kellett találniuk. És találtak is!

Látványos orr, a Suzuki remekül saját képére formálta

Ha hihetünk a Carsalesbase statisztikáinak, 2021-ben alig 6300 darabot adtak el a Swace-ből, így az nyugodtan kijelenthető, hogy nem a Corolla leigázása volt vele a cél, aminek összesített eladásai 140.000 fölött voltak. Ugyanakkor feltehetjük magunkban a kérdést, hogy ha két megbízható, jól ismert márka összefog, abból ugyan mi baj lehet?

Azt hiszem egy szó sem érheti azért a Suzukit, hogy nem faragták jobban át a Swacet, sőt, külsőleg még így is igyekeztek egyedibbé varázsolni, és bár ez egy teljesen szubjektív megállapítás, számomra még tetszetősebb is az orrkialakítás, mint a Corolla TS esetében. A márkajelzés feljebb van, mint testvérmodellje esetében, az alatta végigfutó sáv pedig fantasztikusan japánautós. A lámpatest tökéletesen illeszkedik bele, az alatta lévő méretes hűtőmaszk pedig mintha eredetileg is csak a Suzukinak lett volna kitalálva, passzol a márka jelenlegi imázsába.

Az 1,46 méteres magasság, és a 4,65 méteres hossz egészen sportos kiállást eredményez, hátra azonban csapódik a tető, ami miatt a második üléssor valamivel kisebb a vártnál. A Swace hátuljánál sokat már nem variáltak, ha letakarnánk a logót, kevesen mondanák meg, hogy ez egy Suzuki. Ha már itt tartunk, egy kicsit bután néz ki a márkajelzés alatti műanyaglap, gondolom praktikussági okai lehettek, hiszen a Toyotáé jóval szélesebb, valamivel meg kellett oldani az eltakarását.

Az utaskabinban sem kellett sokáig gondolkozni az átalakításokon, egy az egyben Toyota, még a központi rendszert sem aktualizálták, így a Suzuki most konkrétan háromféle egységgel van a piacon, ami annyira azért nem praktikus megoldás. Az anyaghasználat rendben van, leginkább a műanyag-szövet-zongoralakk hármas az uralkodó, de semmi nem zörög, ahol kell, ott jó tapintású felületekkel találkozhatunk.

Kényelmesek az ülések is, azonnal megtalálni az ideális pozíciót, a térérzeten ugyanakkor sokat dobna egy panorámatető, így egy kicsit szürke, oldalt kissé passzos, némiképp alacsonyan is ülünk, ami miatt a kilátás időnként korlátozottnak hat. Hiába, a mutatós külsőnek ára van. Kárpótol viszont a csomagtér, ami alapból majdnem 600 literes, és 1,6 köbméterre bővíthetjük. Síkpadlós, dupla rekeszes, rolós, és ami a kedvencem volt: ledsoros megvilágítású.

Ide azért nem árt valami strapabíró műanyagtálca, sérülékeny a kárpit és a perem burkolata is

Ami a GLX felszereltséget illeti, ez a magasabb szint, ajánlanám figyelmetekbe a videónkat, ahol igyekeztünk közelebbről is megmutatni a tudását, ami szintúgy csak néhány ponton tér el a Toyotáétól. Habár a Swace esetében csupán a kisebb felni érhető el, cserébe sokkal kevesebb gördülési zajt kapunk. A fényszóró LED-es, a kormány bőrborítású és fűthető, a műszerfal digitális. Bőrülés nincs, de különösebben nem is hiányzik még csak a lehetősége sem.

Ami viszont jó, és a kibocsátási adatok miatt szükséges lépés is volt, hogy a Swace nem kapott kisebb benzinmotort, kizárólag az 1.8-as hibridet. Hiába így a magasabb ár, ez az erőforrás illik igazán a Swace karakteréhez.

Az Atkinson-ciklusú négyhengeres egy villanymotorral dolgozik együtt, ketten 122 lóerős rendszerteljesítményt biztosítanak. Fontos megjegyezni, hogy a CVT váltóval párosítva egy klasszikus hibrid konfigot kapunk. Akik a padlózgatásban lelik az örömüket, azoknak persze kevésbé lenne élményszerű, akik viszont a fogyasztással bűvészkednének, na ők kedvelnék.

Az EV rendszer szinte észrevétlenül kapcsol, a motor kulturált, az étvágya meg akár 5 liter körül is megállítható, ami az egyik legnagyobb előnye a Swacenek. A vezethetősége korrekt, persze érezhető, hogy nyúlánk autó, de kanyarban is egész ügyesen mozog, a manőverezhetősége is megfelelő, a parkolást pedig nem csupán kamera, de radarrendszer is segíti.

Módválasztó is van, az elektromos üzem kapcsolható, de automatán még jobban teszi a dolgát

Aki azon morfondírozik, hogy ugyan miért kellene neki a Suzukit választani a Toyota helyett, annak több szempontot is érdemes figyelembe vennie. A legfontosabb persze az ár. TS-t Comfort szinten nem igen találni 9 millió alatt hibrid hajtással, a Swace ezzel szemben 8,5-től indul. A következő a garancia, ami a Suzuki esetében 3+7 év (a +7 a motorra, váltóra, hibrid rendszerre vonatkozik), míg a Toyota esetében 3 év vagy 100 ezer kilométer. És végül ne felejtsük ki az ártartást sem, itt talán egy fokkal a Toyota felé billen a mérleg nyelve, bár a Vitara már bebizonyította, hogy a néhány éves példányok akár újkori árukon is eladhatók – tegyük hozzá, hogy ez nagyban köszönhető az árak elszabadulásának is.

A Suzuki nagyon okos és szerencsés döntést hozott, amikor megállapodott a Toyotával. Habár elsőre sokakban felvetődhetett, hogy mégis mi értelme volt? Jobban belegondolva azonban világossá válik, hogy ha a kibocsátási büntetéseket, plusz a jelenlegi – 2019-ben még nem kalkulált – áremelkedéseket is a vásárlókkal fizettették volna meg, bizony most nagyon nehéz helyzetben lennének. Szép mentés volt, és van folytatása is, hiszen az Across is hasonló elvek mentén született meg.

A tesztlehetőséget a Suzuki Világ és a Magyar Suzuki Zrt. biztosította.