Csatlakozz hozzánk

Tesztek

Szúrszám – Citroën C4 Cactus PureTech 110 S&S teszt

A neve alapján akár egy jégkrém is lehetne, de ez a járgány sokkal finomabb annál. Legalábbis amit a futóműve művel. Ilyen autót a magyar utakra!

Közzétéve

ekkor

Úgy gondolom, nem kell külön bemutatni a Citroën C4 Cactus-t. Igen, ez az a járgány, amelyik kibírja, ha nekitoljuk a bevásárlókocsit. 🙂

Legalábbis bennem ez maradt meg leginkább az elődből. Az oldalára biggyesztett zseniális Airbump ugyanis nem más, mint egy levegővel töltött műanyag burok, ami ellenáll a kisebb koccanásoknak. Egyetlen szépséghibája a történetnek, hogy nem adták alapáron a kocsihoz. Na, ezen is változtattak a második nemzedéknél, ezentúl végre a fapados verziókon is ott van a védő elem. Azt mondjuk nem értem, miért csúszott lejjebb a korábbinál, az ajtó alján nincs akkora veszély.

De engedjük is el ezt a történetet, sokkal vonzóbb a szintén alapáron kínált komfortfutómű progresszív hidraulikával. Még mielőtt valakinek a korábbi liftezős BX jutna például eszébe, nem kell ennyire komplikált megoldásra gondolni. Tehát a C4 Cactus orrában nincsenek kis gázgömbök és nem is szabályozható hasmagasságú a járgány. Itt a hagyományos rugó, lengéscsillapító páros mellett kerekenként két progresszív hidraulikus ütközőt kap a futómű. Ezek csak nagyobb igénybevételnél szállnak be a csillapításba, méghozzá úgy, hogy a komolyabb ütések erejét nem visszaverik, hanem elnyelik és elosztják.

Így lesz a C4 Cactus valami elképesztően komfortos.

Az ajtók alsó élére csúszott Airbump és a zseniális futómű. Amiből így nem látszik semmi, maximum a SUV-os hasmagasság tűnhet elsőre furcsának. Közben a C4 Cactus alatt a világ egyik legkényelmesebb felfüggesztése van.

Menet közben már az első méterek közben feltűnik a futómű lágysága. Elsőre bevallom kicsit különös volt, nem értettem, miért bólogat a kelleténél jobban fékezéskor és miért ül be a feneke a legkisebb gázadásra is. Aztán pár kilométer után annyira megszoktam, hogy kifejezetten furcsa volt a teszthét után másik autóban ülni. Hirtelen minden egyes huplit megéreztem, amit a C4 Cactus vezetése közben nem is tudtam, hogy ott van az úton.

A reklámban is illusztrált bögrés jelenet, amikor is apuka az autó tetején felejti reggeli kávéját, majd amikor megérkezik a munkahelyére, egyetlen kilöttyent csepp nélkül egyszerűen beviszi azt, modern átirata a kacsa, vagyis a 2CV eredeti filozófiájának.

Az akkori vezetésnek ugyanis az volt a kérése, hogy készítsenek egy olyan járgányt, amibe akár kalapban is be lehet ülni, anélkül hogy levennék a fejfedőt, illetve olyan lágynak kellett lennie a felfüggesztésének, hogy egy tucat tojást is el lehessen vinni vele anélkül, hogy összetörnének. Ezt a legendát viszi tehát tovább a C4 Cactus és talán még a kalapot is meg lehetne próbálni, ugyanis egészen méretes a fejtér. Az üvegbúra a fejünk fölött viszont kicsit nehézkessé teheti a nyári autózást, ugyanis nincs elhúzható fedele. Az én kopasz fejemet így például garantáltan simogatná a napsütés, a beltér pedig valószínűleg hamar szaunává változna. A klíma hatékonyságát pedig egész egyszerűen azért nem tudom megjósolni sem, mert télvíz idején vagyunk ugyan, de a teszthét alatt bőven elég volt a sima fűtést használni.

A tesztautó több színű szövet kárpitokat kapott, az üvegtető pedig annyi fényt engedett be, hogy még a napsütésmentes téli időben is kellemes hangulat volt az utastérben. Nyáron viszont biztos hiányozna egy elhúzható roló, ami sajnos még külön pénzért sem rendelhető.

Formai dolgokban nem akarok állást foglalni, hiszen az egyéni ízlés kérdése.

Viszont tény, hogy a megújult C4 Cactus már kevésbé egyedi, mint elődje volt. Megkapta ugyanis a C3-mal elkezdett egyen arculatot, vagyis az osztott első fényszórókat és az autó egész orrán végigfutó krómozott elemekbe épített emblémát. Szemből elég nehéz különbséget tenni lassan a Citroën modelljei között, nyilván a méretbeli differenciák segítenek beazonosítani, de ahhoz többször is oda kell nézni.

A hátulja módosult talán a legkevésbé.
A csomagtartó továbbra is igen öblös, ahogy az sem változott, hogy gyakorlatilag egy gödörbe kell beledobálni a motyót. Annyira fent van ugyanis a hátfal, hogy a puttony formája olyan, akár egy medence. Ennek minden hátrányával, vagyis szokatlanul magasra kell felemelni a teszkós szatyrot. Cserébe elég sok elfér benne. 😀

Belül a vastagon párnázott fotelek nem csak a szemnek, a tompornak is legalább olyan kellemesek. Ráadásul annak ellenére, hogy nem sportülések, kiválóan tartják a derekunkat és az oldalunkat is, combban pedig nem is tudok elképzelni kényelmesebb alátámasztást. Hátul ugyancsak pompás a pad, a gyerekülések pedig pillanatok alatt bevarázsolhatók.

A digitális műszerfal és középkonzol viszont ugyancsak ismerős lehet korábbi Cactus tulajoknak, de én továbbra sem értem. 🙂

Ezek az ülések nem csak kényelmesnek tűnnek, azok is. Párnázásuk elég kemény, oldalban és combban is jól tartanak és sokféleképpen állíthatók.

Kezdjük a vezető előtti tablettel, ami tulajdonképpen szó szerint csakis a legfontosabbakról tájékoztat minket. A sebességet, az üzemanyag-mennyiséget és a kontroll fényeket mutatja, illetve ha használjuk a tempomatot, annak az információit látjuk. Pontosabban láthatjuk, ha jól állítjuk be a kormányt. De ez sajnos nem sikerül mindig. Ismét hozzáteszem, ezt embere válogatja, de én például nem szeretem, ha magasan van a volán. Hosszú távon olyankor kényelmetlen a karjaimnak a kétkezes fogás. Tehát jobb, ha kicsit az ölem közelében van a kormány. Na ilyenkor garantáltan nem lehet látni a kilométerórát, az pedig elég fontos infó haladáskor. Így kénytelen-kelletlen, tőlem eléggé távol álló stílusban, majdnem koppanásig felhúzott volánnal vezettem a C4 Cactus-t.

A középkonzol helyén trónoló digitális panel pedig újabb talány számomra.

Nincsenek ugyanis fizikális gombok például a fűtéshez. Csak ki-bekapcsolni tudom külön, hőmérsékletet állítani már nem. Ezenkívül a hátsó- és az első ablak páramentesítése, a vészvillogó és a központi zár vezérelhető gombbal, minden máshoz a tabletet kell használni.

Vezetés közben tehát elég macerás, ráadásul minden egyes indításkor egy almenü jelenik meg a kijelzőn. Nekem például a pillanatnyi fogyasztás és a megtehető hatótávolság volt a legfontosabb információ, amire ezen a monitoron szükségem volt, azt pedig minden alkalommal elő kellett vadásznom. És sajnos az érintésre sem reagált mindig a legpontosabban, volt amit csak többszöri próbálkozásra sikerült aktiválni. Ezen azért még lenne mit csiszolni.

A két digitális kijelző már az előző Cactus-ban is benne volt, a beltér tehát nem változott olyan nagyot. Az utas előtti légzsák a tetőbe került, így lehetett a kesztyűtartót a műszerfal tetejére rakni. Egyedi és stílusos megoldás, ahogy a szép formájú ajtóbehúzó fogantyúk is.

A háromhengeres aggregátra viszont szavam sem lehet.

Mondjuk maga a lökettérforgata kissé szokatlan, ugyanis míg más gyártók literes motorból készítenek páratlan cilinderű változatot, addig a Citroën orrában 1,2 literes erőforrás lapul. Ettől még karakterisztikára hozza a szokásos háromhengeres dolgokat, vagyis alul van egy kis érezhető gyengeség, viszont felső fordulatszámtartományban él igazán. Mindezt ráadásul úgy, hogy közben egy turbó is segíti a munkáját, vagyis a szívó rendszerű változat 82 lóerejével szemben itt 110 lovacska várja a vezető parancsait.

Forgatónyomatékból is van elég, 205 Nm azért megérdemel egy nagy tapsot.

Ezt csak tovább szépíti az alig több mint 1 tonnás tömeg és hoppá, máris van egy kifejezetten kellemes alapmotorú járgány, ami megy ha kell. Mivel nincs fordulatszámmérő, érzésre tudunk csak váltogatni, de mivel szerencsére kapunk annyi munkazajt, rövid idő alatt elsajátítható a megfelelő gangolás. Ha pedig netán ez nem menne, ott van még a váltás-esedékességjelző- ó, még egy infó az orrunk előtt trónoló kijelzőn!

Szóval, remek a kis PureTech benzinmotor, elég hamar felveszi a fonalat, a városi forgalom ritmusa könnyedén tartható vele, de ha úgy hozza a szitu, szabályos autópályatempóról is lehet vele előzni visszaváltás nélkül. Főúton azért már érdemes többször is mozgatni az ötgangos botot, egy-egy gyors manőverhez jobb ha visszaváltunk és akkor garantáltan kihoz minket a legtöbb szituból a gép. Csak tippelek, de az időközben frissített szériába ugyan már hatos manuális váltót raknak, valószínűleg azzal is kicsit többet kell gépészkedni ha lépni akarunk.

Szépen csendben dolgozik a kis háromhengeres aggregát, felső fordulatszámtartományban azonban már jóval hangosabb. Ereje bőven elég, de a rá jellemző lefulladási hajlam induláskor megvan.

A kormánya is nagyon pontos a C4 Cactus-nak.

Kifejezetten könnyű, ám a tempó növekedésével mégis egyre több információ jön a kerekek és az út kapcsolatáról. A fékek pedig annak ellenére hatásosak, hogy ebben a verzióban csak dobfék jár hátra. Minimum egy automataváltó vagy több lóerő a belépő a hátsó tárcsfékhez. A pedállal könnyen adagolhatjuk a megfelelő erőt, nagyobb sebességnél viszont kicsit jobban meg kell taposni a lassuláshoz.

Összességében tehát a hajtás szerintem telitalálat, a futóművel együtt a járgány legjobb pontja.

Nem is hiányzott igazán nagyobb ménes, főleg, hogy valószínűleg a fogyasztásban nincs akkora különbség a 20 lóval erősebb verzió és e között. A fedélzeti komputer 6,3 litert mutatott, ami elsőre ijesztőnek tűnhet. Ez főleg város és főút kombinációja, rengeteg előzéssel és időnként 0 fok körüli hőmérsékletben.

Elég sokat utaztunk ráadásul családostul, szóval két kisgyerek és ugyanennyi felnőtt volt a fedélzeten, csomagjainkkal együtt. A megtett kilométerek és a tankolt üzemanyagmennyiség alapján viszont 5,8 liter jött ki, ami máris barátságosabb adat. Természetesen ennél kevesebbel is megelégszik valószínűleg a paripa, de akkor nagyon keveset használja ki a sofőr a remek kis aggregát adta lehetőségeket.

Kérdés a megbízhatóság, ami hosszú távon fog majd kiderülni.

Mivel nálunk inkább gázolajos motorokkal veszik a Citroëneket, kevés a tapasztalat, a szívó rendszerű háromhengeresek azonban eddig gond nélkül teljesítettek. A C4 Cactus pedig, bár elvesztette az előd szemet szúró egyediségét, mégis jó autó. Bevallom, még azon is hezitálnék, érdemes-e dízelt venni belőle.

Nincs a C4 Cactus-nál komfortosabb autó a kategóriában, az biztos. Az egyedisége viszont egy kicsit megkopott az elődhöz képest. Az alapmotor is bőven elegendő, a helykínálat családosoknak is belefér.

Műszaki adatok: Citroën C4 Cactus PureTech 110 S&S FEEL

1199 cm³
110 LE/5500 min
205 Nm/1750 min

  • hosszúság: 4170 mm
  • szélesség: 1714 mm
  • magasság: 1480 mm
  • tengelytáv: 2595 mm
  • csomagtér: 358 l
  • üzemanyagtartály: 50 l
  • menetkész tömeg: 1065 kg
  • megengedett össztömeg: 1575 kg

végsebesség: 188 km/h
gyorsulás (0-100 km/h): 10,4 s

  • fogyasztás városban (l/100 km): 5,8
  • fogyasztás városon kívül (l/100 km): 3,9
  • kombinált fogyasztás (l/100 km): 4,9
  • kombinált szén-dioxid kibocsátás (g/km): 110
  • tesztfogyasztás (l/100 km): 5,8
  • környezetvédelmi besorolás: EURO 6

Alapár: 4.800.000 Ft (PureTech 110 S&S LIVE EURO 6.2, 6 fokozatú manuális váltóval)

A tesztelt modell alapára: 4.860.000 Ft (már csak a készlet erejéig lehet megvenni, a műszaki adatok is erre vonatkoznak)

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HIRDETÉS
Siren7

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű