Csatlakozz hozzánk

Tesztek

A szürke, hétköznapokra? – Toyota Celica TS teszt

Nem véletlenül van ott az a vessző a címben, hiszen ez a sportos szürkeség remek társ lehet a mindennapokban, és garantált, hogy a tulaj szája szélén vezetés közben folyamatosan ott fog bujkálni egy mosoly még a legegyhangúbb hétfő reggeleken is. Főleg ha odaléphet neki…ugyanis ez a VVTL-i motoros változat.

Közzétéve

ekkor

Tesztautóinkat a Siren7 vadriasztó védelmezi!

Nem ez az első, amit teszteltünk Sanyi nagy becsben tartott japán járgányai közül, neki meg nem ez az első T23-as Celicája. Legnagyobb meglepetésemre (a Mazda 3-as cikknél már kaptatok belőle ízelítőt) ebbe a Toyotába eddig egyetlen Star Wars dekor sem került, aminek az oka egyébként prózai: túl friss még az autó! Annyira, hogy a fotózáskor még rendszám sem volt rajta. Azóta persze felkerült, így semmi akadálya nem volt annak, hogy kicsit jobban megismerkedhessünk az amúgy külföldről érkezett, 2004-es, már facelift utáni Celicával.

Ez a forma még mindig megér egy-két ajtócsapkodást, persze csak óvatosan, keret nélküli

A Celica-szerelem az egy szép szerelem, és reneszánszát éli, de kitartást igényel, meg türelmet és pénzt! A T18/T20-as már ritka a piacon, az azt megelőző szériákról nem is beszélve, de a T23 most épp a „már elérhető” és a „még elérhető” árkategóriában mozgolódik, ugyanakkor egyre világosabban körvonalazódik, hogy a megóvott darabok ára megindult felfelé. Ellenségek vannak: hanyag tulaj, olajproblémák, hajtókarcsapágy, korrózió, tehát az álmodozással érdemes óvatosnak lenni. De ne feledjük, hogy a hetedik generáció első darabjai idén már 20 évesek lesznek. Legnagyobb bánatomra a T23-as Celicák sem fiatalodnak, ennek ellenére mindkétszer olyan példánnyal találkozhattam, melyek büszkén hordhatták a Toyota emblémát az orrukon.

Celica TS

Ez a konkrét darab Olaszországból vándorolt ide, pizza sajnos nem volt a csomagterében, merevítő ellenben igen (a motortérben szintén), tehát azért hozzányúltak itt-ott, szigorúan a jó cél érdekében. Rozsda csak mutatóban van jelen, az alján található felületi korrózió 16 év alatt egyáltalán nem vészes, ilyen esetekben külön szerencsés lehet az olasz előélet.

Szépen feszülnek a felnik, a karosszéria nincs körbetörve, kavicsfelverődések és néhány karc jelzi csupán az elmúlt majd 300.000 kilométert, de látszik, hogy ezt az autót jól tartották, jól tartják most is. Az utólagos légbeömlőt feledném, máskülönben ez az összkép ma is tökéletesen mutat – stílusos, nyúlánk, bevállalós, a kétezres évek kupéinak világába igazán ízléses betekintést ad.

Celica TS

Odabenn sem hagytak maguk után komolyabb nyomokat az elmúlt évek, a bőr egész szép állapotban megmaradt, a kormány kissé kifényesedett, de minden a helyén és minden működik is. A klíma digitális, az ablakok elektromosak, kvarcóra a helyén, a tekerentyűs műszerfalvilágítás is klasszikus Toyota megoldás, figyeltek a hagyományokra.

Celica TS

Az üléspozíció kényelmes és az első sorban még helyünk is van bőven, az anyósülés előtti félköríves pult is ügyes megoldás. Hátulra meg üljön az, aki szeretne, sofőrként ezzel nekünk úgysem lesz különösebb gondunk. Ide tartozik, hogy az én T18-asomban is elfért hátul egy barátom – ennél a pontnál fontos kiemelni, hogy nem egy ellenségemnek ajánlottam fel a második sort! Azt ugyan nem merném kijelenteni, hogy élete legkényelmesebb utazása lehetett, de ki lehet bírni ott is. Ha meg nem, hát marad a csomagtér, ami a maga 365 literes alapjával simán megállja a helyét.

Sanyi korábbi Celicája egyébként szintén 1.8-as volt, de a 140 lóerős VVT-i motorral szerelt fajta. Azzal ellentétben ez itt egy VVTL-i erőforrást kapott, amibe 192 ló szorult, a karámból kiengedve pedig egészen pezsdítő lendületű a ménes. A 2ZZ-GE kódjelet viselő motor fejlesztésében a Yamaha keze is benne volt, különlegessége pedig leginkább abban rejlik, hogy magas fordulatszámnál olyannyira kivillantja a foga fehérjét, ahogyan azt nem túl sokan és mostanra már egyre kevesebben képesek, legalábbis az autógyártás mai trendjét nézve.

Celica TS

Persze alacsonyabb fordulatnál is lelkes, ugrik is, ahogy azt kell, de ha egyszer hatezer fölé pörgettük, és megtapasztaltuk a változó szelepvezérlés és szelepemelés szépségeit, akkor utána már azt akarjuk…sokszor, mindig. Aztán meg mehetünk tankolni.

Celica TS

Amint kiélveztük a 7 másodperces százas sprinteket, meg úgy általában a TS sportos, keményebb oldalát, amit a kormányrásegítéstől a futóműig a Celica szinte minden porcikája megtámogat egy kicsit, onnantól jöhetnek a 9 liter körüli átlagok és a nyugodtabb pillanatok. Mert a Toyota kupéja emiatt is nagyszerű, vezetése körülménytől függetlenül okot ad a vigyorgásra – finom a hatsebességes manuális váltó, kellően kemény a kuplung és a fogáspontja is rendben van, talán a fék lehetne valamivel magabiztosabb, de aztán ez már lehet, hogy a használatból adódik.

Mert bármennyire is szeretnénk elfelejteni, ez egy használt autó. 15 éve, amikor még nem volt az, cirka 9,5 millió forintot kértek érte, ez mára 1,5-2,5 környékére olvadt. Az élmény szerencsére ugyanaz, egy Celica pedig mindig Celica marad, mint ahogy ez a közös kép is mutatja.

A szolnoki tesztkarikáról hazafelé tartva egy kék T23-as szegődött mellém, a 4-esre vezető úton egymás mellé szegődtünk. Összetartó az itthoni Celicás társaság!

Teszt | fotók: Bense Róbert

Hozzászólások

komment

Hirdetés
Kattintson a hozzászóláshoz

Hagyj egy üzenetet

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

HIRDETÉS
Siren7

Facebook

HIRDETÉS

Instagram

HIRDETÉS
MPS Alkatrész 300

Népszerű